Fruzs

A twitteren fejét felütő – és részben általam generált – .ist.ic lázból én se vonhattam ki magam, rögtön befoglaltam a ska válogatás összeállítását. Először azt hittem, hogy legkorábban pár héten belül fogok nekiállni, de tegnap elkapott az ihlet, és néhány óra alatt összeválogattam a nekem – és remélhetőleg nem csak nekem – tetsző válogatás számait.

Alant pedig a borító, amiről csak annyit, hogy nem vagyok designer, se grafikus, nincs photoshop a gépemen és nem is értek hozzá. Alkalomadtán majd csináltatok valakivel egy szebbet-jobbat. :)

Töltsétek, hallgassátok, szeressétek!

Az .ist.ic család többi tagját tapirnál keressétek.

A heti (minimum) egy poszt sehogy se akar összejönni, pedig dolgozom rajta, ötletek vannak tömegével, csak persze az idő, ami nincs, beleköp a levesbe. Ma viszont olvastam egy cikket arról, hogy hogyan találhatsz magadnak (jó) munkát PR területen – vagy akárhol máshol. A probléma mindenképp foglalkoztat, és tudom, nem csak engem. Évfolyamtársaim nagy része szeretne dolgozni, szakmai gyakorlati helyet szerezni, de fogalmuk sincs, hogyan fogjanak a kereséshez. Chris Clarke a már linkelt cikkben három egyszerű tanácsot fejt ki, amelyeket megfogadva talán kevésbé tűnik kilátástalannak a munkakeresés.

1. Kapcsolatépítés

Egyetemistaként van, amikor fárasztó kötelesség, ha beparancsolnak egy konferenciaelőadásra. Vittek már engem is német professzor nem-tolmácsolt előadására, kevesebb-mint-elégtelen némettudással… néhány “und”-ot és egyéb kötőszót elkaptam, ezek kivételével pedig komplett tanulmányokat skicceltem a jegyzetpapírra unalmamban. Mégis, a konferenciákra járás, és aktív részvétel a későbbiekben hasznos kapcsolatokat szülhet. De kapcsolatépítés az évfolyamtársak megismerése is – ki tudja, talán egy-két éven belül már az a furcsa, vöröshajú, szemüveges srác ajánl téged egy épp megüresedett posztra. :)

2. Szakmai gyakorlat

Sajnos sokan nem veszik komolyan, pedig rengeteget lehet belőle profitálni – akár egy későbbi jó állást is. Persze, egyszerűbb a könnyebb végén megfogni a dolgot, ráadásul sok helyen a cégek maguk ajánlják fel, hogy tényleges munka nélkül is aláírják a papírt. Ilyet soha nem éri meg elfogadni. Igen, lehet, hogy 3 hónapig kávét kell főzni a főnöknek és az ebédjét szállítani minden nap, de azért általában kicsi a valószínűsége, hogy cselédet keresnek. Ha mégse sikerül jó helyre kerülni, a munkatársakkal való informális kapcsolatokat és az átélt tapasztalatot senki nem veheti el tőled. Szerencsés esetben pedig a szakmai gyakorlat lejárta után állást is ajánlhatnak (ofkorz ennek előfeltétele, hogy jól végezd a dolgod).

3. Online jelenlét

Igen, jól olvasod. Internet. Hogy milyen jelenlét? Először is egy vállalható iWiW profil (nem, a hányós bulikép nem vállalható), mert a HR-es/leendő főnököd először az iWiW-en fog rádkeresni. Innentől kezdve pedig eszközök tárháza nyílik meg: blog, podcast, videoblog, Facebook, Twitter, Tumblr… És hogy mégis mik ezek? Olvass utána, tapasztald ki, regisztrálj, írj és olvass, kommentelj, építs kapcsolatokat és fedezd fel a netet, mert fontos, és egyre fontosabb lesz.

+1 Beszélj nyelve(ke)t!

Sajnos ezt még mindig hangsúlyozni kell.Kizárólag magyar nyelvtudással nem kapsz jó állást. Ez tény. Ja, és a nyelvvizsga nem egyenlő a nyelvtudással. A nyelvtudást szinten kell tartani. Filmnézéssel, olvasással, külföldi levelezőpartnerrel, esetleg utazással… a lehetőségek végtelenek.

Lehet, hogy ez sok embernek evidencia, de a környezetemben rengetegen vannak, akik pl még mindig nem értik, hogy az iWiW-msn duó kivételével is létezik net, sőt! És hogy a szakmai gyakorlat nem egy szükséges rossz, amin “túl kell esni”. És hogy az egyetem nem – csak – egy 5 (avagy 3) évig tartó hatalmas kocsmatúra. Persze, kell az is. De gondolkodni is kéne néha… mondjuk 2 hétnél előbbre…

The Quest: beíratni a két jegyet, és leadni az indexet határidőn belül.
Arguments: egy jegybeírás akármikor, plusz egy jövő hét hétfőn, a leadási határidő január 31, jövő héten pedig síelek.

A hétfői jegybeírást lehetőség szerint szkippelni kéne, összeférhetetlenség miatt, így próbálkozzunk a tanszékvezetővel, ő is beírhatja. Persze mikor máskor lenne kinn, mint hétfőn… Ha egyedül nem megy, kérj telefonos segítséget. Jóbarát felhív, megkér, beleegyezik, siker. Tehát jegybeírás-probléma megoldva, most már csak az indexet kéne leadni leadatni időben.

És itt kezdődik az igazi logisztika a bürokrácia dzsungelében. Mert indexet vagy személyesen, vagy postán lehet leadni, a meghatalmazás intézményét valami miatt nem fogadják el a drága TO-n. Ellenben a posta… postán bárki feladhatja az indexet, idáig (hálistennek) nem terjed a kifacsart bürokrata-logika.

The Solution: én kimegy Pcsaba, beirat jegy, odaad index jóbarát1, jóbarát1 odaad index jóbarát2, jóbarát2 beírat jegy tanszékvezető, ugyanő levisz index posta, felad ajánlott elsőbbségi, index elmegy Pcsaba központ, Pcsaba központból visszatér a posta mellett álló TO-ra.

Logika…? Még jó hogy tanítanak ilyet az egyetemen.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány – nevezzük az egyszerűség kedvéért Fruzsnak -, aki kénytelen-kelletlen regisztrált a hotdog.hu oldalra. Tettének mozgatórugóit ne firtassuk, legyen elég annyi, hogy muszáj volt ezt megtennie. Regisztrált tehát, és jó szokásához híven nem olvasta el a Felhasználási Feltételeket. Akkor még.

Telt-múlt az idő, mikor is az említett weboldal hírlevél kiküldésére adta a fejét. Sajnálatos módon azonban a “Didergős a hideg tél, jó gyógyír a hírlevél” címet voltak képesek adni ennek az agyszüleménynek, ami hősünket nem kicsit bosszantotta fel, és mohón a levél láblécéhez tekert, ahol a “Leiratkozás a hírlevélről” linket kereste. Ellenben nem találta. Sem ezt, sem útmutatást arra, hogy ezt hol és hogyan tudná megtenni. Elzarándokolt tehát a fent nevezett szájtra, és elkezdett keresgélni. Sorra vette a lehetséges helyeket, a beállításokat, a F.A.Q.-t, még a Felhasználási Feltételeket is elolvasta, de csak ennyit talált:

Ekkor úgy döntött, telefonos emailes segítséget vesz igénybe: megkérdezi a nagy hotdog-főnököt, hogy ugyan mégis hogy tudna leiratkozni bugyuta című hírlevelükről. A válasz meglepően gyorsan megérkezett: “a hírlevélről leiratkozni csak regisztrációd megszüntetésével tudsz”.

A végkövetkeztetés: a leiratkozási lehetőség nélküli hírlevél jogos ugyan, csak éppen nem etikus, mint ahogyan az sem, hogy ezt sem nem jelzik a hírlevél láblécében. A megoldás pedig? A gmail gyorsan tanuló spamszűrője minden gondomat megoldja. Tisztább, szárazabb, biztonságosabb. Csak a szám íze volt keserű egy kicsit.

Csodásan indult a nap. Kaptam egy emailt, hogy a projekt, amin egy hete stresszelek, sztornózva lett. Nem csak az én munkám veszett kárba, de a mostanra sikeresen felkeltett lelkesedést is le kellett lohasztanom. Szar a szám íze most eléggé emiatt. Aztán beértem az irodába, és fúrnak. Már nem tudom, mit, de még nem telt el egy hét itt úgy, hogy ne fúrtak volna valahol a házban. Nyilván valaki itt akarja kilógatni az 5000 darabos fotógyűjteményét. Annyira örülök ennek. Támogatom a projektet. Teljes mellszélességgel, vagy mi. Próbálom félfülembe bedugott Rage Against the Machine-nel csillapítani a zajt (és elűzni az idegbajt), de ide Slayer kell. Az meg perpill nincs. Fcuk.

Update: új email, új remények – csodás új kampánytervezettel kerestek meg. Már csak az és egy kis ez hiányzik hozzá. Mégis van értelme. (Csak ne fúrnának állandó jelleggel…)

Bár nem szoktam fogadalmakat tenni újévkor, főleg írásban nem, most úgy érzem, muszáj. Talán így sikerül jobban betartani őket…