Fruzs

Sétáltunk tegnap fotót Nándival és az indafotósokkal. Ezúttal a belvárosban mászkáltunk néhány órát, az Erzsébet tértől a New York Palotáig, majd vissza a Wesselényi utcán a Szimpláig, ahol mindenki nagy örömére ettünk zsíros- és kőrözötteskenyeret, én pedig ittam macifröccsöt, mert az jó.

Kicsit kényelmetlen volt, hogy Nándival egy gépen kellett osztoznunk, legközelebb lesz kölcsöngépem, ez biztos. Aztán ha lesz pénzem, lesz saját gépem is. Fotókat azért csináltam, akad közöttük 1-2 egész jó is, a többi elmegy, node egy kezdőtől mit várunk. :)

Idén is eljött a Nemzetközi Törölközőnap, és 3 év után végre nem csak délután jut eszembe a törölközőm, sőt mi több: fotósétára megyünk ma, ahol – bár nem a törölközőnap az elsődleges téma – biztosan születik néhány kép is róla(m).

“A GALAXIS Útikalauz érdekes dolgokat közöl a törülközőkről. A törülköző, írja az Útikalauz, a lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos. (…) Másrészt, és ez a fontosabb, a törülközőnek roppant pszichológiai jelentősége van. Miért, miért nem, ha a strag stoppos észreveszi, hogy a stopposnak van törülközője, azonnal föltételezi, hogy fogkeféje, arctörlője, szappana, doboz kétszersültje, kulacsa, iránytűje, kötélgombolyagja, szúnyogriasztója, esőkabátja, űrruhája stb. is van. Sőt a strag boldogan odakölcsönzi a stopposnak a felsoroltak vagy egy tucat egyéb tétel bármelyikét, melyet a stoppos véletlenül “elvesztett”. A strag úgy gondolkodik, hogy aki széltében-hosszában bejárja stoppolva a galaxist, nomádul és csövezve él, hihetetlen nehézségekkel néz farkasszemet, és győz, és még azt is tudja, hogy hol a törülközője – az igazán olyan valaki, akit komolyan kell venni.”

De ha nincs is nálad a törölköződ, a legfontosabbat akkor se feledd:

NE ESS PÁNIKBA!

Kicsit úgy érzem magam, mint aki elé aranytálkában rakták le a szart sárgaborsófőzeléket (amit tudvalevőleg utálok), és nem csak hogy meg kell ennem az utolsó cseppig, még jó pofát is kell vágnom hozzá.

Egyedi kezdeményezés egy egyedi műsorért. Egy hét alatt 6000(!) aláírás egy kereskedelmi televízión – késő esti sávban -  futó program megmentéséért.

Bevallom, én a petíció indulásakor hallottam először a Beugróról, de bízva original ízlésében :), azóta utánanéztem, hogy miről is van szó. Novák Péter egyébként is kicsiszívem csücske; ő az, aki a kereskedelmi televíziózásba bele tudja csempészni a közszolgálatiságot, mer szembemenni az állítólagos “trendekkel”, és felvállalja a véleményét. A négy színész – Pokorny Lia, Kálloy Molnár Péter, Rudolf Péter és Szabó Győző – pedig szimplán remekül improvizál. Szokatlanul színvonalas műsor a TV2-n, így az talán nem is annyira meglepő, hogy el akarták kaszálni. A múltidő jogos, mivel éppen a petíció hatására újabb tárgyalások folynak a Beugró és a TV2 között, illetve több másik csatorna is érdeklődik a műsor iránt.

Bár a siker már most látható, az aláírásgyűjtés nem áll le, a cél a csillagos ég 10 000. Nézz bele a műsorba, és írd alá a petíciót te is!

Fruzs vagyok, sorozatfüggő. Nem akarok leállni.

Minden a Jóbarátokkal kezdődött. A (szvsz) legjobb sitcom ever, mindig is imádtam, minden ismétlést megnéztem, és aztán találkoztam valakivel, aki ismert valakit, akinek a bátyjának megvolt az összes Jóbarátok rész, dvd-re kiírva. Hosszas várakozás után már a kezemben is volt az isteni dvd-henger, és nagyjából két hét alatt ledaráltam. Mondhatnám, hogy itt kezdődött, de ez csak egy sorozat volt, és a többi még mindig nem mozgatott annyira, hogy letöltsem megvegyem.

Aztán úgy hozta a sors, hogy összekeveredtem egy fiatalemberrel, aki nagy lelkesen mesélt nekem a Prison Break c. sorozatról. Évadszünet volt éppen, és az alapsztori nem lelkesített fel annyira, de miután minden kedd este a friss rész megtekintése volt a program, egy idő után én is ráfanyalodtam. A második évad közepe felé csatlakoztam be, majd az első másfél évaddal felzárkóztam 4-5 este alatt. Innentől kezdve együtt néztük minden kedden Michael Scofield és böhöm bátyja, Lincoln kalandjait. Egészen a harmadik évad elejéig, akkor valahogy már nem volt ugyanaz.

Valamikor ekkortájt kezdtem (vissza)nézni a Született Feleségeket is. A magyar cím annyira nem vonzott, hogy mikor itthon elkezdték játszani, kimondottan tiltakoztam ellene. Véletlenül futottam bele egyszer, és azóta se tudtam otthagyni. Az igazi nagy sorozatélményt azonban Veronica Mars hozta el, tavaly ősszel csúnyán addikt lettem. I want a pony! Olyan gyorsan daráltam, hogy lassan kezdtem észrevenni magamon Veronicás jegyeket: mozgás, hangsúly, mimika. Ijesztő is volt kicsit. Persze azóta ismét önmagam vagyok. Egy vöröshajú Veronica Mars. ;)

Aztán pedig jött a Gossip Girl, és a Weeds. Ez utóbbinak a 3. évadát egy álmos vasárnap délután kezdtem el nézni, mikor Nándi [aki követelte, hogy linkeljem a nevét] épp nagyban dolgozott valamin. Az első részt nem értettem teljesen, a második kicsit lassú volt, de a harmadiktól kezdve nem nagyon volt megállás. Végigpörgettem az évadot, és egy héttel később – HH jóvoltából – az első kettőt is.

Most hétről-hétre várom a folytatásokat, és közben gondolkozom: mi lesz velem nyáron? Mit fogok nézni az évadszünetekben? Ti mit fogtok nézni?

- Ami a Morrison’s 2 télen, az a ZP nyáron. Csak akkor mész oda, ha az este már úgyis az ördögé.

- Bringázni stresszes. Az úton utálnak az autósok, a járdán utálnak a gyalogosok… még szerencse, hogy a tekerés az egyik leghatékonyabb stresszoldó. ;)