Fruzs

Ma reggel a villamoson utazva – morcosan, álmosan, tipikus hétfőreggeli hangulatban – a végállomáson akaratlanul is elmosolyodtam. A megszokott ajtónyitás vagy “Batthyány tér, végállomás!” helyett valami egészen mást kapott az utazóközönség. A sofőr közölte az állomás nevét, az átszállási lehetőségeket, majd mindezek után nagyon szép napot és további kellemes, balesetmentes közlekedést kívánt. Neki valószínűleg nem került sok energiájába, de engem sikeresen átlendített a ma reggeli holtponton.

Nem több, nem kevesebb. Ennyi kell ahhoz, hogy te is és mások is jobban érezzék magukat kicsit. Egy mosoly, néhány kedves szó. Két másodperc.

Már két hete töltjük Balatonon a hétvégéket, és egy rövid soproni kitérő után valószínűleg ugyanígy folytatjuk a nyár további részében is.

A balatoni hétvégék csütörtök este vagy péntek délelőtt kezdődnek, általában még laza munkával, amit a kerti wifi/mobilnet, rosszabb esetben valami kóborwifi biztosít. Aztán délután, mikor már mindenkinek (m)elege van, a strandon folytatódik, lángossal, heckkel, sültkolbásszal és az első (második) sörrel. Este pedig ereszd el a hajamat vagy csendes filmézés fröccsök kíséretében, csillagok bámulása, éjszakai fürdőzés… a lehetőségek végtelenek.

Innentől kezdve pedig végtelen(nek tűnő) lazulás következik: strandon, kertben, pingpongasztalnál, mólón, fagyizóban, sörözőben, szárazon és vízben. A legjobb része a hétvégének, ki kell élvezni minden percét, mert mikor vasárnap délután elindulsz haza, menthetetlenül elkalandoznak a gondolataid a munka irányába, és nincs megállás. Az este már a munkáé, gondolatban mindenképpen. Az ágyban forgolódva még eszedbe jut, hogy csak péntekig kell várnod – és kezdődik előről.

ha ezt megtalálod, ügyes vagy :)

Tegnap érdekes élményben volt részema Nyugatiban, a MÁV Nemzetközi pénztáránál sorba állva. A helyszín anakronisztikusságától tekintsünk el, ez rögtön a 70-es évekbe repített gondolatban. Egy levegőtlen, fülledt (váró)teremről van szó, 5 pénztárral, nyitvatartás 7-19 óráig. Persze délután egykor nyilván csak egy pénztárban ült valaki, ennek megfelelően kígyózó sor: magyarok és külföldiek vegyesen.

Negyed órája álldogáltunk a 35 fokban, mikor rajtaütésszerűen kinyitottak egy második ablakot is, és jó magyar szokás szerint egy pasas rögtön odarohant, megelőzve jónéhány sorbanállót, mire az egyik külföldi leányzó udvariasan megkérte a társaságot (angolul), hogy ugyan tartsuk már az egy sort, mindenki sorban állt eddig is, majd az elejéről “osztódunk” kétfelé. Ahogyan ezt normálisabb helyeken szokás. Az előttem álló (magyar) pár ezt nem igazán értette, először naivan azt hittem, az angol nyelv miatt, de miután elmagyaráztam nekik, akkor is vállrándítás volt a válasz, és a fiú oldalazva bár, de átsorolt a másik sorba, az indoklás ez volt:

“Hát, végülis… De az a pasi is beállt oda! Meg nekem dolgozni kell mennem, sietek. Meg hát… ez olyan magyar szokás, nem?”

Tegnap voltam sajtótájékoztatón az A38-on. Ha úgy nézzük, ez volt az első pogácsa-munching szessön, amire elhívtak, és el is mentem. Ráadásul meg se bántam. Ingyenkávé és ingyenpogi, légkondicionálás – ezerszer inkább, mint rohadni a MÁV Nemzetközi Pénztára előtt a Nyugatiban (merthogy ez is tegnapi program volt, de azt nemide).

A sajtótájékoztató a SMART Technologies termékeiről, az úgynevezett interaktív táblákról, ezek felhasználásáról szólt.  Két üzleti jellegű prezentációt hallgattunk meg először: Nancy Knowlton, a vállalat CEO-ja, és Őri Róbert, a magyarországi forgalamzó LSK Hungária vezérigazgatója beszéltek a tábla üzleti vonatkozásairól. Megtudhattunk rengeteg adatot a cégről, annak céljairól, bevételeiről (jó magyar szokás szerint az első kérdés már a zsebben turkálás volt, és ezt rengeteg másik hasonló követte).

Számomra nem is ez a része volt érdekes, hanem a következő két előadás, amit Zsigmond Károly, a Dunaharaszti Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatója, illetve az ELTE-BTK egyik pedagógiaszakos tanára tartottak. Mindketten a tábla felhasználásának előnyeiről beszéltek, és igazán látszott rajtuk, hogy komolyan gondolják, hisznek benne. Két, nagyjából anyám-korabeli ember, akik eddig a számítógépen valószínűleg az internetet és a word-öt használták, most prezentációkat, részvételt követelő óravázlatokat készítenek. És látszik rajtuk, hogy élvezik, az pedig nagyon is el tudom képzelni, hogy a gyerekek mennyire élvezhetik ezt a fajta tanórát, ahol nem passzív befogadók, hanem a tananyag részesei lesznek. Zsigmon Károly az előadások után elmondta, hogy sok eddig kettes-hármas tanulónál jelent meg az érdeklődés, és szép lassan javulnak a jegyeik is.

Mi is kipróbálhattuk a tábla szavazófunkcióját, ami hosszabb távon akár a dolgozatírást is felválthatja. Egy 10 kérdésből álló feladatsort kellett megoldanunk, zömében feleletválasztós tesztekkel, majd, mikor a végére értünk, rögtön megtudtuk az eredményt, és körülbelül fél perc alatt exportálták azokat egy excel-táblába. Ez az esszékérdéses dolgozatokat nyilvánvalóan nem válthatja fel, de ha egy-egy röpdolgozatot nem kell kijavítani, a tanároknak az is hatalmas könnyebbség.

Tudom, nem valószínű, hogy pár éven belül az ország nagy részén alkalmazni fogják, de mindenképp egy olyan lehetőségnek tartom, amin érdemes lenne elgondolkodnia minden iskolaigazgatónak.

Időm nincs sok, de ez nyilvánvaló, azt hiszem. Voltam kinn az egyetemen ügyet intézni, és meg kellett állapítanom, hogy hiányzik a hangulata. A vizsgák annál kevésbé. Továbbá a vonatúton odafelé megszültem a szakdogám alapvető vázlatát, remélhetőleg ez a végleges.

Holnap hajnalban (6.00) indulunk Rómába, 8-kor már ott fogunk kávét inni, a Terminihez legközelebb eső kávézóban. Aztán majd 10-kor, és délben, és egy hétig folyamatosan, mindenhol. Persze a legjobb időben megyünk, egy hétig esni fog, ez három időjárás-előrejelző információit alapul véve már biztosan állítható. De legalább nem lesz 50 fok árnyékban.

(Még) egy hét blogszünet, pihenés, Róma!

Nicsak, egy reklámwidget! Ingrid keresett meg, hogy mit szólnék egy(-két) Szex és New York mozijegyhez, premier előtt. Én meg kapva kaptam az alkalmon, főleg, hogy tetszik a módszer is.

Végre valaki be merte vállalni az egyébként elég kockázatos widget-hirdetés lehetőségét. Kockázatos, mert rengeteg kérdés merül fel: kirakja-e a user, időben rakja-e ki, mennyien látogatják az adott blogot/oldalt? Így aztán a reklám hatékonyságát is nehézkes előre tervezni. Nyilvánvalóan ez nem önmagában használható, biztos megoldás, de egy médiamixben figyelemfelkeltő – neadjisten precedensértékű – hirdetési forma lehet. Kellene még több, hasonló próbálkozás, útkeresés, hogy kicsit kreatívabb megoldások is teret kapjanak az online hirdetésekben. Tudom, hogy illúzió, de véget kéne vetni a bannerek hegemóniájának.

Mindenesetre kivételesen adblock kikapcs, widgetet néz, és örül.