Fruzs

Nincs túl sok időm mostanában, és ami van, azt vásárlással az internetet mellőzve töltöm. Így esett, hogy tegnap a tervezett kabátvásárlás helyett hirtelen felindulásból elkövetett cipővételt követtem el, és most van egy ilyenem:

Ez az első kvázi-hétköznapi magassarkúm, kíváncsi leszek, meddig bírom benne. Mindenesetre jól áll farmerhoz, és persze a megfelelő színű szoknyához. Ma este elvittem sétálni a Dunapartra, és egészen kényelmes, már csak azt kell megoldani, hogy ne járjon ki belőle a sarkam, de optimista vagyok. :)

Az olaszokat, a szokásaikat, kultúrájukat vagy nagyon szereti valaki, vagy nagyon nem. Nagyjából ez lehet a tanulsága a Toszkánában töltött egy hétnek. Aki ismer, az úgyis tudja, de azért leszögezném, hogy én az első csoportba tartozom (gli italiani mi piace molto), de a csapatból voltak, akik inkább a másodikhoz húztak, apró kis nézeteltéréseket szülve ezzel.

Már az odaút is mozgalmas volt – szó szerint -, de mikor végre megérkeztünk, igazi olasz fogadtatásban volt részünk. Enrichetta hatalmas mosollyal, hangerővel és ölelésekkel üdvözölt minket Colognoléban, és a szerény házikóban, amit saját készítésű kerámiái díszítettek. Valószínűleg ők voltak az egyetlen család a faluban, akik beszéltek nyelveket (az olaszon kívül), azon viszont komolyan meglepődtem, mikor a fiuk, Marco, folyékonyan – és szinte kifogástalan kiejtéssel – szólalt meg franciául és angolul is, illetve tudott néhány szót magyarul. Nem tipikus.

Toszkánában járván nem lehet letudni az utazást kötelező körök nélkül. Nekünk ebből megvolt Pisa, Firenze, Siena és a Chianti-vidék (bár ez utóbbi csak az autóból). Gyönyörű tájak, gyönyörű városok, gyönyörű épületek – és rengeteg turista. Firenzében és Sienában is szép volt, de igazán Lucca tetszett: ékszerdoboznak mondják, és talán ez írja le legjobban a kisvárost, mégis, nem éreztem azt a fajta lenyúlást, mint a nagyobb turistaközpontokban, pedig itt sem voltak kevesen.

Gasztronómiai kalandokban is volt részünk; pizza, saláta, brioche, mortadella… de a legemlékezetesebb mégis az a pestos fagyi marad, amit Porto Venereben ettem. Első látásra nekem is furcsa volt, de mivel a pestót határtalanul szeretem, a fagyit szintén, az olaszok ízlésében pedig bízom, nem is volt kérdés, hogy megkóstolom. Nem hibáztam, most meg törhetem itthon a fejemet a receptjén, mert hogy reprodukálni kell, az teljesen biztos.

Meglepő volt az is, hogy bár két hónapja az olaszcuccom felé se szagoltam, mégis majdnem száz százalékban értettem az embereket, és a beszéd is sokkal könnyebben ment, mint amire emlékeztem. Persze a húspultnál kicsit égett az arcom, mikor 1,5 helyett 15 etti mortadellát kértem, de hálistennek a henteslányzó rájött, hogy csak 15 dekát szeretnék, nem pedig másfél kilót (10 deka=1 etto). Viszont szépítettem, mert mikor Lericiből hazafelé a GPS valami kis ösvényre kalauzolt minket (ahol egyébként a segítségünkre érkező robogós srác elmondása szerint csak magyar és román kocsik akadnak el), az igen részletes útbaigazítást tolmácsolni tudtam a sofőr felé.

Bármelyik pillanatban szívesen indulnék vissza, ha lehetőségem lenne rá, de a legközelebbi célpont biztosan valahol délen lenne. Nápoly, jövő nyár, valaki? :)

Néztem az MTV-t és gondolkodtam. Olyan zenéket játszanak, amelyek régebben bőven az undergroundhoz tartoztak. Rétegzene volt a Quimby, egy időben a Kispál is, az Amorf Ördögök, és még rengeteg szuper magyar zenekar. Most az MTV és a Petőfi is pont ezeket a zenéket célozta meg, és azt a közönséget, aki büszke arra, hogy nem hallgat kommersz szart. A helyzet viszont az, hogy mára ez megfordulni látszik, az undergroundból lassan mainstream lesz. Ezt sok helyen leírták már, vitatkoztak rajta, és nem is ez érdekel igazából, hanem az, hogy a folyamat végbemehet-e fordítva is?

Ha csak a hallgatószámokat nézzük, akkor adja magát a kérdés, hiszen ha zene1-et folyamatosan egyre többen hallgatják, a hallgatók száma pedig állandó, akkor zene2-t egy idő után kevesebben fogják hallgatni, mint zene1-et.

Tehát ha az underground meghatározása a “kevesek által hallgatott zenekar/stílus”, akkor egy idő után például a Danubius rádióból elkerülhetetlenül underground rádió válik (ami – valljuk be – elég röhejes elképzelés). Vagy csak szimplán eltűnik, mint a nyolcvanas évek diszkóláza. Az is lehet, hogy három év múlva mondjuk a Crystalnak vagy Gáspár Lacinak lesz exkluzív rajongói klubja, erős közösségtudattal és elit-identitással. Ki tudja?

Egyáltalán mi az underground? Mi a mainstream? Mi az igényes és mi az igénytelen? Szubjektív, és mégis van lehetőség az objektivitásra. A közösség dönt, és ma már a közösség döntése megfellebbezhetetlen.

- Egyszer azt olvastam valahol, hogy ha egy szövegben eluralkodnak az idézőjelbe tett szavak, az azt jelenti: jobb, ha le sem írjuk őket, mert nem pontos megnevezést takarnak. Ma kellett rájönnöm, hogy ez mennyire igaz.

Kiegészítése: más esetben az író önbizalomhiányát tükrözi, ha nem mer leírni minimálisan stílusidegen szót sem idézőjel nélkül.

- A grafológia nem csak kézírásnál működik. Írj egy novellát, megmondom, ki vagy.

Fiktív esettanulmány következik, “Reklám a blogban és a trollok” címmel: vegyünk egy viszonylag nagy olvasótáborral (1000 feliratkozó körül) rendelkező blogot. Emberünk rengeteg energiát fektet a blogírásba, posztol hetente többször, általában a témájába/szakmájába vágó dolgokról. Kommenteket is kap rendesen, van kritika is közte, de általában nem trollkodás, hanem normálisan megfogalmazott ellenvélemény. Adott blogger ekkor arra gondol, hogy ő szeretne valami kis pénzt is keresni ebből, hiszen nem kevés időt áldoz az írásra, hátha forintosítani lehet valahogyan. No de hogyan, s mi áron? Tovább »

Minden jó GTD-rendszer alapelve az Inbox Zero. Az üres postaládára öröm ránézni. Az üres postaláda azt jelenti, hogy minden feladat a helyén van, egy ideig nem kell email-t figyelni, kezdődhet az igazi munka. Az üres postaláda maga a szabadság.

És hogy mennyire így van, bizonyítja az a sok kép, amit a Free Art & Technology felhívására készítettek. A feladat tehát adott:

• Nyisd meg a leveleződet,
• dolgozd fel a beérkező és/vagy olvasatlan leveleidet.
• Töröld a spam mappa tartalmát.
• Opcionális esetben kapd elő a GoogleReadert is, és nullázd az RSS-eket,
• majd készíts screenshotot arról, hogy mennyire örülsz ennek.

Én nagyon örülök. :)

(Katt után van még egy kép, de pszt!)