Fruzs

A rövid hetekben az a jó, hogy 4 napig pihenheted a 3 nap alatt elvégzett 5 napi munkát.

Némi olvasni-, nézni- és hallgatnivaló az ínséges időkre, amíg összekapom magamat és újra elkezdek írni.

• Zene: aki kicsit is ismer, tudja, hogy odáig vagyok a stíluskeverésekért, minél jobban elütnek egymástól, annál jobb. Íme két példa, hogy hogyan lehet jóból még jobbat: System of a Down vonósnégyesen; Tankcsapda népi zenekarral.
• Nagy mániám mostanában a lakberendezés is. Bár még csak elméletben, de már kifestettem, berendeztem és átalakítottam a házat legalább ötször. Lehetne például a nappalink Mario World, vagy dekorálhatnánk a falat akár PacMan-nel is. 
• Van kívánságlistám is: szeretnék egy vigyorgó kávésbögrét és egy Nokia 5800-ast. Bár ez utóbbi helyett megelégszem a SE Xperia-val is. :)
• Kedvenc gasztroblogom a Dolce Vita – az olasz nyelv és kultúra mellett az ételekkel se tudok betelni. Múltkor épp a(z egyébiránt francia) meggyes clafoutis-t próbáltam ki, de jónéhány receptet betáraztam már kipróbálásra. Ha lesz rá időm.
• Végül pedig egy felhívás: a Budapest New Technology Meetup “Ne menj el mellette” akciót szervez a hajléktalanokért. Nov. 5-én 18 és 21 óra között tudod leadni a K.É.K.-ben (Budapest V., Szervita tér 8.) azokat a ruhákat, takarókat, pulóvereket, cipőket, amikre neked már nincs szükséged, de még használhatóak. Segítsünk kicsit!

*a címet a PRos in Training alkalmi hévégi rovatáról koppintottam

Tavaly nyáron azon izzadtam, hogy szerezzek magamnak egy gyakornoki helyet, ahol tanulok, tapasztalatot szerzek, és fejlődhetek. Akkor leginkább a bormarketing felé kacsingattam, azt hittem, az lesz az utam, de ez sok körülménynek köszönhetően nem így alakult. Nem titok, hogy tavaly október óta a Blogternél dolgoztam, márciusig gyakornokként, áprilistól kezdve pedig… nos, maradtak a feladatok, újabb titulus pedig nem társult hozzá. Őszintén mondhatom, hogy jól éreztem magam, főleg az első időkben. Feladatokat és velük felelősséget is kaptam, sokat tanultam az online reklám működéséről, és a kollégákkal is jó volt együtt dolgozni.

Egy idő után viszont éreztem a fejlődési lehetőségek hiányát, egyre inkább hiányoztak a kihívások, így elkezdtem keresni valami mást, és egy szerencsés véletlen folytán, több hónap után ez sikerült is. Egy év Blogterezés után jövő hét hétfőtől a hvg online csapatát fogom erősíteni ügynökségi kapcsolattartóként. Van bennem még némi drukk, de remélhetőleg helytállok majd és jól fogom magam érezni.

Tegnap találtam ezeket a videókat a Russian Red Army Choir és a Leningrad Cowboys közös fellépéséről, és ütnek. Egyik kedvencem a Happy Together, de tessék nézegetni a többi videót is, csodás péntek délutáni lazítás.

A fenti kérdést egy állásinterjún tették fel nekem a minap, és szégyenszemre alig tudtam összekaparni párat. Betudható persze az enyhe gyomorgörcsnek, ami bennem volt, de ez sem mentség (persze 10 perc múlva már soroltam volna őket).

Itthon aztán megnéztem a Google Reader Trends-t, és lám, 213(!) feedre vagyok feliratkozva, ennek pedig nagy része blog, kisebb része híroldal, és bár vannak halott (vagy csak tetszhalott) oldalak is köztük, azért 150 kisebb-nagyobb rendszerességgel frissülő oldallal számolhatunk. Ezek közül sikerült kiizzadnom magamból hármat. Merthogy mi is a baj? A Reader nem különbözteti meg a különböző blogokról származó posztokat, magára az oldalra pedig két esetben látogatok: ha a feedben csak leadet látok, illetve ha érdekelnek a hozzászólások. A legtöbb esetben csak végigfutok rajtuk, az érdekesebbeket csillagozom/megosztom, azt csak felszínesen figyelve, hogy kinek a posztját olvastam. Így aztán nem tudatosul mélyen a blog címe, csak ha sok jó bejegyzést ír.

A másik (be)zavaró tényező a Shared Items, ahova olyan blogok olyan bejegyzései esnek be, amiket adott esetben én is érdekesnek tartok. Így van az, hogy én kvázi olvasom a Terepnaplót és a JabJab-ot, pedig a site-on életemben nem jártam még.

Sose tudatosult még bennem ennyire az infromációtúltengés, mint most. Lehet, hogy le kéne iratkoznom néhány feedről, hogy az arra érdemesekre jobban oda tudjak figyelni, mégsem teszem. Bennem van a félsz, hogy nehogy lemaradjak valamiről (még akkor is, ha tudom: ez alaptalan). Mindenesetre ezentúl állásinterjúk előtt végigolvasom, hogy mégis miket olvasok.