Van munkám. Van munkája. 3 hónap. Stex. Vacsora és koktél. Lávizindier. Elégedettség. Desperate Housewives. Prison Break. Takarítás. Olasz. Papírok. Ügyintézés. CopyCon. Infected Mushroom. Utazás. Egyetem. Alkohol. Bölcső.
Azt hiszem, most minden nagyon a helyén van.
Mához egy hétre jön a Muse, én meg nem leszek ott. Shame on me, de nem tudok, és nem is vagyok hajlandó tízezer jó magyar forintot kifizetni a jegyért, pedig. Pedig biztosan nagyon nagy buli lesz, és még az előzenekar is a 30Y. [Akiket mondjuk igen valószínű, hogy ennek töredékéért nézhetek meg máshol, máskor.] Egyébként nem olyan rég hallottam őket [mármint a Muse-t] először, de azonnali szerelem lett belőle; a szó szoros értelmében szexi zenét játszanak.
Glaciers melting in the dead of night
And the superstars sucked into the supermassive
Aki szereti a szavakat, és azokat, akik tudnak játszani vele, olvasson Parti-Nagy Lajost. Például az eheti Figyelőben megjelent Nyelvhúst, amiben a tupírról és vattacukorról ír.
“Láttál már vattacukrot tányérban meghalni? Vagy nem is föltétlenül meghalni, csupán megroskadni. Meghőkölni, netán összehuttyanni, mint a tót orgona. A szénásszekérnyi tupírból – nehéz is megmondani mivé. Cukorrá? Ennél azért bonyolultabb a helyzet, huttyanás van, visszaút nincs. A tupírból lehet még haj, a vattacukorból sose lesz kristálycukor.
A vattacukor az irreverzibilis hiábavalóság.”
Tovább itt.
A hétvége folyamán bicikliztem körülbelül 65 kilométert, ami ahhoz képest, hogy nagyjából egy éve nem ültem bringán, nem rossz teljesítmény. A ma esti “minden izmom fáj ami létezik”-állapotot az Aquincum-Albertfalva táv alapozta meg, majd a tegnap délutáni kritikus tömegben tekerés rátett még egy lapáttal, és azt még mindig nem értem, hogy hogyan bírtam ma újra nyeregbe pattanni és hazajönni. Persze kicsit túldramatizálom a helyzet, mert különben nagyon jó volt. Kár, hogy vége a jó időnek, igazán kedvet kaptam most a bringázáshoz…
Volt még a hétvégén egyéb, egyelőre [babonából] nempáblik fejlemény is, arról – remélem – holnap, de a héten mindenképp. Most olaszszavak ezerrel, mert indul újra a tanfolyam, nyár eleje óta pedig sokat lehet felejteni, és én ki is használtam ezt az opciót alaposan.
[Btw a bejegyzést még vasárnap írtam, de Valaki elorozta az internetkábelt tőlem. Nehéz világ van nálunk. :) ]
…meg lehet tenni a Boráros tér – Aquincum, lakótelep távot 20 perc alatt bringával? Szerintem nem, ő viszont váltig állítja, hogy de. Fogadásokat és téteket mostantól 20 percen keresztül várok, aztán úgyis kiderül. :)
[Update] 28 perc. :)