Fruzs

Szombat reggel fél 8-kor találkoztunk az Osztyapenkónál. Ez mondjuk így nem igaz, de legalább szállóigévé vált. Mindenesetre valamikor elindultunk és olyan délután 4 körül már Prágában is voltunk, ahol kalandos úton-módon még a szállást is sikerült megtalálni. Kipakolás helyett inkább kerestünk egy kellemesnek tűnő kiskocsmát, amit a napok folyamán törzshellyé avattunk, a pincérek és a már meglévő törzsvendégek legnagyobb örömére. Mindazonáltal büszkén jelenthetem, hogy fáradságos munkával, 3 nap alatt sikerült innen kiinnunk a Becherovka-tartalékokat. :)

Nem volt minden fenékig tejföl, és a csehek se mennek a szomszédba egy jó alapos szopatásért, ígyhát volt részünk ebben is. Kezdődött vasárnap reggel, mikor arra ébredtünk, hogy egy hajnalban a földből kinőtt tábla értelmében két kocsinkat elszállították, mert “tilosban parkoltak”. Mindez került autónként 1500 jó cseh koronába, amit tízzel szorozva megkapjuk a forintosított értékét – nem kevés pénz bánta ezt a kis kalandot. A pénzváltókkal sem voltunk túl jóban; az egyik helyen benéztük a commission-t, mert azt hittük, nincs, de persze volt. Fejenként 3000 Ft buktát jelentett a figyelmetlenség. A pofátlanság netovábbja viszont az a korombeli nyikhaj volt, aki minden szó nélkül, a váltáskor az orrunk alá nyomott egy térképet, majd, amikor keveselltük a kiadott koronát, közölte, hogy a térkép 75 Kc. Nemkell, kösszép’.

Azért persze a pozitív élmények voltak túlsúlyban, ilyenek például az evések-ivások. A törzskocsmánkban nem csak a sör volt olcsó (és jó), hanem a kaja is. Első nap farkaséhesen impulzív választottam a Macik névre hallgató ételt, ami konkrétan gnocchi és csirke volt tejszínes-spenótos-fokhagymás mártásban. 5/5. Másnap a Nánditól megirigyelt “Little Devil’s Wheel”-re esett a választás. Tócsni alap, rajta pikáns-paradicsomos szószban zöldségek és sertéshús. 5/4.5, de csak azért, mert a Macik megvettek kilóra. Volt még itt sültkolbász a Vencel téren, csülök a kiskocsmában, forralt bor, grog, abszint, Becherovka, és persze sör, sör és sör. Ja, és a Kofola. Mind-mind gasztroblogba való.

Evésen és iváson kívül azért a várost is megnéztük: mintha egy kicsinyített Budapesten jártunk volna, azzal a különbséggel, hogy az épületek alapvetően inkább középkoriak, mint klasszicisták. Majdnem minden sarkon belefuthatunk egy háztetőről áldást osztó püspök szobrába, vagy vízköpőbe. A Vár egy az egyben visszaadja a Budai Vár hangulatát, csak a “Mátyás templom” nem fehér, hanem fekete. Az Óváros tér megfelel a Vörösmarty térnek, a Vencel tér viszont egyedi, inkább emlékeztet a velencei Szent Márk térre, csak galambok nélkül (hálistennek). Megnéztük a Vysehrad-i várat is (amellett laktunk), a lőportornyot a belvárosban, a kis utcácskákat, kávézókat, ajándékboltokat. Lehetne még regélni napokig, de beszéljenek inkább a képek.

Holnap megyünk, és bevesszük Prágát. Patakokban fog folyni a sör és a Becherovka, jól megnézzük a Sátán Bibliáját és a Staropramen gyárat, meglátogatjuk az U Flekut, és még néhány vendéglátó-ipari egységet, illetve fogunk néhány pingvint a befagyott Moldva jegén [gy.k. kurvahideg lesz, és odaköltöznek a pingvinek], jó lesz vacsorának… Egyelőre ennyi a terv.

Ha van ötleted, hogy mit kell ezeken kívül feltétlen látni, és hogy mi a legjobb orvosság a másnaposságra, kommentbe vele! :)

Menedzserek lepték el Tihanyt az elmúlt két napon, idén is megendezték az Internet Hungary-t. Internetes konferenciához méltóan a tudósítás a konferencia saját blogján keresztül zajlott. A konfblognál azonban sokkal átfogóbb képet nyújt a Planet-IH, amely összegyűjtötte – és gyűjti folyamatosan – a konferenciáról webre kerülő összes információt, legyen az blogbejegyzés, kép vagy twitter-frissítés. Működési elvéről már írtak, én a nézegetését ajánlom, formális és informális dokumentációval.

Jó látni, hogy van konferenciaszervező ma Magyarországon, akinek fontosak a nem hivatalos hírforrások, törődik az alternatív médiával is, de a konferencián nem volt érezhető a nagy webkettes lendület. Ez nyilván nem csak rajta múlik. Az üzleti szféra még nem vette észre a weben rejlő lehetőségeket, nem lát túl az index-iwiw-origo háromszögön, nem érti, hogy egy jól meghatározott, de viszonylag kis célcsoportnak hirdetni ugyanúgy megéri, ha nem jobban, mint a sok, de heterogén látogatót vonzó giga-oldalakon. Éppen ezért a konferencián sem hangzott el semmi olyasmi, amit ne tudtunk volna, az esetleges új és jó ötletekre pedig nem érkezett érdemi reakció.

Reméljük, hogy jövőre lehet majd releváns témákról beszélgetni, és a “networkingen” kívül más szakmai eredménye is lesz a konferenciának.

2008-ban ismét megrendezik a Global Pr Blog Week-et, immár harmadik alkalommal. Várnak mindenkit, szakmabelieket, érdeklődőket, a világ minden részéről. A konferencia online zajlik majd – így a részvétel ingyenes, csak internetkapcsolat kell hozzá.

Mindenképpen kifizetődő követni, hiszen rengeteg – számunkra még biztosan új – ötlet érkezik a bejegyzésekben a blogok és a public relations kapcsolatáról. A rendezvény blogjára a legjobbak kerülnek ki, a szakmai diskurzus azonban nyitott; bárki hozzászólhat a cikkekhez. Egyelőre az achívumokat érdemes olvasgatni, sok jó írás található ott.

A szervezés még csak kezdeti fázisban van, ötleteket, tippeket várnak azzal kapcsolatban, hogy mit vársz el, miről szeretnél olvasni, hallani, mi lenne a legkifizetődőbb neked vagy a cégednek ezzel kapcsolatban.

És egy váratlan fordulattal mégis eljutottam a koncertre. Érdekes élmény volt, az elején nem gondoltam volna, hogy élvezni fogom. Mikor megérkeztünk, a Sportaréna fele félig tele volt, csupa-csupa 14-16 éves emóssal. Ennek persze volt pozitív hozadéka is: az átlagmagasság úgy 160 centi körül mozgott, így én is láthattam (volna) valamit. Ezt gondoltam egészen a 30Y koncertig, amikor is óriási tömegek kezdtek elénk, mögénk, mellénk, és néha belénk áramlani.

A Muse-t már az utolsó sorok egyikéből néztük, ahol az átlagéletkor magasabb, a népsűrűség pedig alacsonyabb volt. A koncert meg nagyon jó. Hihetetlen jól szóltak, és bár a zenekarból csak a dobost láttam (néha), nagyon nagy bulit csináltak. Volt Supermassive Black Hole, Starshine, és ha csak ennyi lett volna, nekem az is elég. A ráadásban óriási kék lufikat engedtek a közönségre, én is majdnem hozzáértem egyhez. :)

Koncert után levezetésképp bokszoltunk egyet a metrórajutásért, és megittunk egy macifröccsöt/sört a Szimplában. Még ilyet, akarom.

Nándi beszámolója itt. [Fotóval a nagy kék lufikról.]

Boldog hétfő reggelt. Arra ébredtem, hogy fűtenek; ez a hét is jól kezdődik.

Copy Con – Jó reggelt!