Fruzs

Mit csinál egy blogfüggő webkettesnek mondott geek-kezdemény karácsonykor? Blogol és twittel a fa alól. Élőben. Csak itt, csak most, csak önöknek. Webkarácsonyra fel!

Vasárnap harcoltam. Lopakodtam, osontam és rohantam, a csapat érdekeit szem előtt tartva. Éreztem a puskapor szagát a levegőben, hallottam a fegyverek dörrenéseit. Vagy csak a füstgép és a zene szólt?

A Tagmasterz barlangban jártunk a Neonomád-Miafene-Twitter vegyesválogatottal, hogy szétrúgjuk egymás seggét kipróbáljuk, milyen lézerfegyverekkel egy zegzugos barlangban futkorászni. Én, aki még soha nem játszottam se Quake-et, se HalfLife-ot, se semmilyen lövöldözős, nyírdki-taposdel játékot, kicsit szkeptikusan érkeztem, ráadásul Gábor jól ránkijesztett, hogy fussunk, eddzünk előtte, mert nem fogjuk bírni. Nos, egyrészt meglepően jól bírtam kondi-ügyileg, másrészt meg hihetetlenül élveztem a lövöldözést.

A tanulságot levontam, tavaszig megtanulok célozni, és akkor már semmi sem mentheti meg a zöldeket. Go lilák! :)

További beszámolók: Benedek, Gábor, Kelt, Koronix, Nándi (képek)

Egy munkahelyi feladatnak köszönhetően immáron 3-4 napja ismerkedek a G-Portál felhasználóbázisával és az itt található honlapokkal. A tapasztalataim egy mondatban: Pokolra a G-Portál összes szerverével! Nem arról van ám szó, hogy ne lennének közte jó oldalak, mert elvétve (100-ból 1) találni olyat is. De akkor nézzük a tapasztalatokat részletezve:

Először is, az a nyelvezetnek nem nevezhető valami, aminek segítségével kommunikálni próbálnak egymással a júzerek. “Csiniztem egy új dizit!” vagy “Nézd meg, milyen verikre jeliztem!” és még sorolhatnám. Agysorvadás. Aztán a dizi (designnak nem nevezném inkább…): csupa ciki-cuki, csilli-villi, pörgő-forgó animáció, mosómedve vgy éppen ló alakú kurzor és ami a legjobb: zene. Ez utóbbi persze lesből támad, és jól el van rejtve, nehogy megtaláld. Végül különös érzékük van az itt élő lényeknek a rikító háttérszínek és képek kiválasztásában, és ami a legszebb, nem mind 12 évesek. Ilyen például a PPKE-BTK szabadbölcsész szaka is. Az oldal nem elég, hogy olvashatatlan, 3 perc alatt fejfájást okoz. Gratulálni tudok csak.

És bónusznak itt van még két csodás oldal.

Disclaimer: linkek csak saját felelősségre!

A Figyelő e heti összeállításában a reklámpiacról ír. A rendszerváltás óta először, idén várhatóan csökkennek a reklámköltések, és egy jelentős eltolódás is tapasztalható az online szektor felé. Két problémát jár körbe tehát: miért költenek az ügyfelek kevesebbet reklámra (Magyarországon), illetve hogyan lehet (és kell) válaszolni az online erősödésére.

Az első kérdéskörhöz hozzátartozik, hogy a reklámköltések csak Magyarországon csökkennek, a környező államokban nem, vagy csak a növekedés arányában vehető észre a tendencia. Miért van ez? A Figyelő szerint sokrétű okok vezettek idáig. Egyrészt a cégek ma már nem stratégiai partnereket keresnek, különböző ügynökségeket bíznak meg egyes kampányaikkal, így nem lehet hosszú távon bizonyítani. Jellemző még az is, hogy a magyar ügynökségek helyett a környező országbeli, például a lengyel piacra viszik a pénzüket, mert az ottani reklámszakma sokkal több díjat nyert, és biztosra akarnak menni. Felmerül a kérdés, hogy miért is fantáziátlanok a magyar reklámok, és – kevés kivételtől eltekintve – miért nincsenek új ötletek?

Az online piac növekedését még kevésbé tudják követni a hagyományos reklámügynökségek. Talán ezért is nehéz végigvinni egy olyan kampányt, ami nem kizárólag bennerekből áll, amiben van fantázia, és talán kevésbé mérhető, de hosszútávú attitűdváltozást érhet el az emberekben. Az internet tipikusan alkalmas a BTL és pr módszerekre, de amíg az ügyfél átkattintást és azonnali, számokban kifejezhető eredményeket akar, addig ez a piac is stagnálni fog. Tudom, a pr nem marketing és fordítva, de fel kéne ismerni, hogy a hagyományos marketinggel szemben az emberek nagyfokú immunitást fejlesztettek ki.

Ötletekből nincs hiány (nem egy és nem két embert látok magam körül, akik ontják a jó ötleteket), csak épp a megvalósítás nem érdekel senkit. Mert drága, mert hosszabb távon lenne befektetés, vagy (és ez a leggyakoribb) mert nem értik. Nem értik, mi az a blog, és miért lenne jó ötlet ha mondjuk a reklámbeli Raiffeisen-család elkezdene blogolni. De ha idáig el is jutnak, akkor bejegyzésenként minimum háromszor le kellene írni az R-betűs szót, arra pedig épelméjű (bér-)blogger nem vállalkozik. Mellesleg a hatása is erősen kétséges lenne.

Tanítani kéne az ügyfeleket, és jó példákat felmutatni, hogy “nekik sikerült”. Ügynökségek, ötletek lennének rá, csak néhány vállalkozó szellemű cég kéne, akik mernek újítani, mernek elsők lenni. Van ilyen? Kell, hogy legyen.

Magyarán mi is az a wtf?

“WTF may stand for:
What the fuck, a common expression of confusion or annoyance. This might also stand for who the fuck?, where the fuck?, or why the fuck?” (Wikipedia)

És hogy hogy jön ez ide a blogba? Régebb óta tervezek egy wtf-sorozatot, ami új(abb) webes alkalmazásokról szól, első körben megmagyarázva, hogy mi is az, majd kitérve az adott szolgáltatás pr/marketing-funkcióira. Lehet-e hatékonyan alkalmazni, kinek szólhat, milyen módszerrel, és ami még eszembe jut.

Beharangozónak elég is ennyi, hamarosan jön az első rész, stay tuned!

Míg az ipari méretű kockulás folyik [gy.k. Nándi új gépet telepít, közben Mac Minit próbálgat], én blogot írok. Végre. Furcsa, mert nem arról van szó, hogy ne lenne témám, ihletem, vagy ötletem, sőt. Időm viszont alig. Ami van, az pedig jó szokás szerint kifolyik a kezem közül. Persze lehet, hogy ez is csak a november miatt van. A november mondjon le. Szívesen látnék erről egy statisztikát is egyébként, de szerintem bőven ez a leggyűlöltebb hónap az évben. Nincs benne a decemberi szülinapvárás karácsonyvárás, de az októberi vénasszonyok nyara rég elmúlt már. Van viszont köd, nyálka, eső (néha hó) és hideg.

Nem mintha alapvetően nem érezném magam jól a bőrömben így, november (majdnem-)közepén, de azért mégis. [Zárójel: a Thinkpad jó, de nagyon hasonlít a billentyűzete az én 3000 N100-as Lenovómra, a kiosztás ellenben más, így kb harmincötödszörre nyomok félre az 'END' gombot keresvén. Fcuk. És megint majdnem. Fcuk again.] Szóval a kedv jó, szombaton bevásárlás is volt, ahol ránkakaszkodott egy medve (is), aki a keresztségben az Ottó nevet kapta, bár ma rájöttünk, hogy lehetett volna Mac(i) is, még a színe is stimmel (azaz fehér). We are Geek Family.

Blogötletekből sincs hiány, lesz itt még bazmeg posztrengeteg, csak győzzétek olvasni. Csak győzzem írni.