A bulira meg sokszorosan is érdemes eljönni, RSVP-zzetek és gyertek február 19-én a Merlinbe, ahol rendhagyó módon a Pecha Kucha Night előadásait is meghallgathatjuk, including Kiss Tibi, a Je Suis Belle tervezője. Gyertek!

Az érdekes mégis az elmentett képek galériája: talán nem is annyira meglepő, de az angol nyelvű szövegek nem elhanyagolható hányada Barack Obamához és/vagy a beiktatásához kapcsolható. Így néz ki például Obama első elnöki beszédjének Wordle-változata:

A galériában azonban megtalálhatunk minden mást is a Rómeó és Júlia prológusától kezdve egészen a Fruzs.hu-ig. Nahát!

• Zene: aki kicsit is ismer, tudja, hogy odáig vagyok a stíluskeverésekért, minél jobban elütnek egymástól, annál jobb. Íme két példa, hogy hogyan lehet jóból még jobbat: System of a Down vonósnégyesen; Tankcsapda népi zenekarral.
• Nagy mániám mostanában a lakberendezés is. Bár még csak elméletben, de már kifestettem, berendeztem és átalakítottam a házat legalább ötször. Lehetne például a nappalink Mario World, vagy dekorálhatnánk a falat akár PacMan-nel is. 
• Van kívánságlistám is: szeretnék egy vigyorgó kávésbögrét és egy Nokia 5800-ast. Bár ez utóbbi helyett megelégszem a SE Xperia-val is. :)
• Kedvenc gasztroblogom a Dolce Vita – az olasz nyelv és kultúra mellett az ételekkel se tudok betelni. Múltkor épp a(z egyébiránt francia) meggyes clafoutis-t próbáltam ki, de jónéhány receptet betáraztam már kipróbálásra. Ha lesz rá időm.
• Végül pedig egy felhívás: a Budapest New Technology Meetup “Ne menj el mellette” akciót szervez a hajléktalanokért. Nov. 5-én 18 és 21 óra között tudod leadni a K.É.K.-ben (Budapest V., Szervita tér 8.) azokat a ruhákat, takarókat, pulóvereket, cipőket, amikre neked már nincs szükséged, de még használhatóak. Segítsünk kicsit!

*a címet a PRos in Training alkalmi hévégi rovatáról koppintottam

Itthon aztán megnéztem a Google Reader Trends-t, és lám, 213(!) feedre vagyok feliratkozva, ennek pedig nagy része blog, kisebb része híroldal, és bár vannak halott (vagy csak tetszhalott) oldalak is köztük, azért 150 kisebb-nagyobb rendszerességgel frissülő oldallal számolhatunk. Ezek közül sikerült kiizzadnom magamból hármat. Merthogy mi is a baj? A Reader nem különbözteti meg a különböző blogokról származó posztokat, magára az oldalra pedig két esetben látogatok: ha a feedben csak leadet látok, illetve ha érdekelnek a hozzászólások. A legtöbb esetben csak végigfutok rajtuk, az érdekesebbeket csillagozom/megosztom, azt csak felszínesen figyelve, hogy kinek a posztját olvastam. Így aztán nem tudatosul mélyen a blog címe, csak ha sok jó bejegyzést ír.

A másik (be)zavaró tényező a Shared Items, ahova olyan blogok olyan bejegyzései esnek be, amiket adott esetben én is érdekesnek tartok. Így van az, hogy én kvázi olvasom a Terepnaplót és a JabJab-ot, pedig a site-on életemben nem jártam még.

Sose tudatosult még bennem ennyire az infromációtúltengés, mint most. Lehet, hogy le kéne iratkoznom néhány feedről, hogy az arra érdemesekre jobban oda tudjak figyelni, mégsem teszem. Bennem van a félsz, hogy nehogy lemaradjak valamiről (még akkor is, ha tudom: ez alaptalan). Mindenesetre ezentúl állásinterjúk előtt végigolvasom, hogy mégis miket olvasok.

És hogy mennyire így van, bizonyítja az a sok kép, amit a Free Art & Technology felhívására készítettek. A feladat tehát adott:

• Nyisd meg a leveleződet,
• dolgozd fel a beérkező és/vagy olvasatlan leveleidet.
• Töröld a spam mappa tartalmát.
• Opcionális esetben kapd elő a GoogleReadert is, és nullázd az RSS-eket,
• majd készíts screenshotot arról, hogy mennyire örülsz ennek.

Én nagyon örülök. :)

(Katt után van még egy kép, de pszt!)

Az mindenesetre biztos, hogy a blog új meglátást visz a közéleti kategóriába: nem – néha azért nagyon jó meglátásokkal rendelkező – civilek írják, hanem azok, akik maguk is részt vesznek a döntések meghozatalában. Én próbaképpen eltettem a feedek közé, meglátjuk, mi sül ki belőle.

Olvasnál tovább?

• The Guardian
• Simon says
• Hansard Society

Telt-múlt az idő, mikor is az említett weboldal hírlevél kiküldésére adta a fejét. Sajnálatos módon azonban a “Didergős a hideg tél, jó gyógyír a hírlevél” címet voltak képesek adni ennek az agyszüleménynek, ami hősünket nem kicsit bosszantotta fel, és mohón a levél láblécéhez tekert, ahol a “Leiratkozás a hírlevélről” linket kereste. Ellenben nem találta. Sem ezt, sem útmutatást arra, hogy ezt hol és hogyan tudná megtenni. Elzarándokolt tehát a fent nevezett szájtra, és elkezdett keresgélni. Sorra vette a lehetséges helyeket, a beállításokat, a F.A.Q.-t, még a Felhasználási Feltételeket is elolvasta, de csak ennyit talált:

Ekkor úgy döntött, telefonos emailes segítséget vesz igénybe: megkérdezi a nagy hotdog-főnököt, hogy ugyan mégis hogy tudna leiratkozni bugyuta című hírlevelükről. A válasz meglepően gyorsan megérkezett: “a hírlevélről leiratkozni csak regisztrációd megszüntetésével tudsz”.

A végkövetkeztetés: a leiratkozási lehetőség nélküli hírlevél jogos ugyan, csak éppen nem etikus, mint ahogyan az sem, hogy ezt sem nem jelzik a hírlevél láblécében. A megoldás pedig? A gmail gyorsan tanuló spamszűrője minden gondomat megoldja. Tisztább, szárazabb, biztonságosabb. Csak a szám íze volt keserű egy kicsit.

Először is, az a nyelvezetnek nem nevezhető valami, aminek segítségével kommunikálni próbálnak egymással a júzerek. “Csiniztem egy új dizit!” vagy “Nézd meg, milyen verikre jeliztem!” és még sorolhatnám. Agysorvadás. Aztán a dizi (designnak nem nevezném inkább…): csupa ciki-cuki, csilli-villi, pörgő-forgó animáció, mosómedve vgy éppen ló alakú kurzor és ami a legjobb: zene. Ez utóbbi persze lesből támad, és jól el van rejtve, nehogy megtaláld. Végül különös érzékük van az itt élő lényeknek a rikító háttérszínek és képek kiválasztásában, és ami a legszebb, nem mind 12 évesek. Ilyen például a PPKE-BTK szabadbölcsész szaka is. Az oldal nem elég, hogy olvashatatlan, 3 perc alatt fejfájást okoz. Gratulálni tudok csak.

És bónusznak itt van még két csodás oldal.

Disclaimer: linkek csak saját felelősségre!

[Kattints, ha a zenét is szeretnéd hallani]
Copy Con – Jó reggelt!

Mindez cca 2 óra alatt. Útban a világhír felé. [Nem.]