• a Mini: mert a Mini örök. Az a szubjektív része, hogy ha nagy és gazdag leszek, ilyen autót akarok, mert pici és aranyos, de ezzel együtt is menő. Objektívabban nézve pedig egy jól felépített márka, ötletes megjelenésekkel, határozott image-dzsel. A legnagyobb örömömre pedig már Budapesten is egyre több Minit látni.
• a Piros Pöttyös: mert ez az a márka, amit mindenki szeret, a nagybetűs Magyar Édesség. Ebben nincs különbség a vallási- vagy épp párthívek között. Mert a Túrórudi jó. És pont. A honlapja pedig több, mint jól kialakított: rengeteg információ, letölthető háttérképek, reklámspotok – minden, ami szem-szájnak ingere.
• a CIB: mert bár Lelkes Emese jó (sőt, remek!), de a Doki szemeit semmi nem übereli, mikor az Asszisztensnőre néz. Lehet, hogy az én perverzitásom, de szeretek szappanoperát nézni a reklámblokkban is.
• a Comedy Central: mert végre van egy nézhető magyar adó. Instant kedvenc lett a Susogós Mackók, és elhozta nekünk a How I Met Your Mother-t vagy épp a My Name Is Earl-t. Szerintem elég, ha annyit mondok, hogy hétvégén kisebb megszakításokkal konstans ez megy a háttérben.
• a Napirajz: mert zseniális. Lehet, hogy nem kimondottan illik a márkák közé, de Grafitember annyira nem is napi rajzai fogalommá váltak egy jól meghatározható körben. Megtanultuk tőle, hogy hogy használjuk az automatikus tárgyeset, és hogy minden Tibi Tibi. Ennyit szeretnék mondani.
• a Coca Cola: mert a márkák márkája, az alfa és az omega. Ha lehet ilyet mondani, ő “találta fel” a márkát. És nagyon jól csinálják a dolgukat. Kólát nem sokat iszom, de a marketinggépezet dübörög, és még pr-re is van pénzük/energiájuk. Nagy pirospont jár érte!
• a Starbucks: mert (látszólag) figyelnek a vásárlóikra, és mert sikerült olyan igényt teremteniük, hogy több ismerősöm – és én is – úgy várjuk az első budapesti Starbucksot, mint anno a 20 éve az akkori húszévesek a McDonalds-ot.
• a Lush: mert jó termékeket árulnak, és ők azok, akik szerintem talán a legjobban csinálják a biot. Újratölthető samponosflakonok, környezetbarát csomagolások, minimális vegyszerrel készült termékek, nyáron ingyenes bicikliszervíz-akciók… ja, és az eladólányok mindig mosolyognak!
• a Luis Vuitton: mert az idei (és jövő évre tervezett) fotósorozatai valami hihetetlenül ütősek – a kedvencem Sean Connery és Keith Richards. Másrészt pedig azért, mert ha lenne rá pénzem, tőlük vennék táskát. De pénztárcát biztosan.
• és végül a Wondrebra: mert bár sose volt még tőlük melltartóm, de minden egyes reklámjuk zseniális, legyen szó tévészpotról vagy köztérről. Persze mondhatnánk, hogy ilyen hálás alaptémára könnyű kreatívkodni, de ami jó, az jó. És ez jó.

És neked mi volt a 10 kedvenc márkád az idén?

Megfelelő helyeken jól meghirdeti, hogy ha adnak neki tesztelésre szoftvert/hardvert, olvasásra könyvet, hallgatásra zenét, akkor arról ő ír egy posztot, talán még pozitív kritikát is. Normális ember ilyenkor kiköti, hogy a termék lehet szar is, ebben az esetben viszont kösszép’ és vége az együttműködésnek. Megkapja tehát a könyvet/cd-t/szoftvert/hardvert/gumikacsát, megnézi, véleményt formál róla, és ez a vélemény jó. Megírja tehát a blogban, kis (X)-szel a cím mögött, disclaimerrel a posztban, majd vár.

És nem is kell sokáig várnia, az első 3 komment között biztosan befut az első troll is. Aki csak annyit közöl hogy a blogger köcsög kurva, aki lefekszik a pénznek. És ami a legszebb, hogy a trollok sokszor a blog állandó olvasóiból is kibújnak. Mert felháborodnak, és kikérik maguknak. Mit? Azt, hogy az általuk adott esetben hónapok/évek óta olvasott blogger esetleg szeretne pénzt kapni a munkájáért. Azt valahogy elfelejtik, hogy a blogger is ember, ráadásul ugyanaz az ember, akit hónapok/évek óta azért olvasnak, mert

• megbíznak az értékítéletében
• jól ír
• az olvasó számára érdekes témákat választ.

Kérdem én, ha egy jóbarátom elmegy egy termékbemutatóra, majd elmeséli nekem, hogy látott egy hiperszuper porszívót, ami még az alsó szomszéd szőnyegéből is kiszívja a port, annyira fasza, akkor őt is el kell küldenem a búsba?

Annyi reklámot tolnak az arcunkba, hogy elfelejtünk valamit: gondolkodni. A reklám nem szükséges rossz, a reklám segíthet választani. Nem kell mindennek és mindenkinek bedőlni, de az azonnali és ész nélküli támadás legalább annyira ostobaság, mint egy pénzkereseti lehetőséget kihasználatlanul hagyni. Mert van, akinek sikerült.

[A bejegyzés hirtelen felindulásból született, doransky legújabb bejegyzését olvasva, egy másik aspektusról.]

Végre valaki be merte vállalni az egyébként elég kockázatos widget-hirdetés lehetőségét. Kockázatos, mert rengeteg kérdés merül fel: kirakja-e a user, időben rakja-e ki, mennyien látogatják az adott blogot/oldalt? Így aztán a reklám hatékonyságát is nehézkes előre tervezni. Nyilvánvalóan ez nem önmagában használható, biztos megoldás, de egy médiamixben figyelemfelkeltő – neadjisten precedensértékű – hirdetési forma lehet. Kellene még több, hasonló próbálkozás, útkeresés, hogy kicsit kreatívabb megoldások is teret kapjanak az online hirdetésekben. Tudom, hogy illúzió, de véget kéne vetni a bannerek hegemóniájának.

Mindenesetre kivételesen adblock kikapcs, widgetet néz, és örül.

Az mindenesetre biztos, hogy a blog új meglátást visz a közéleti kategóriába: nem – néha azért nagyon jó meglátásokkal rendelkező – civilek írják, hanem azok, akik maguk is részt vesznek a döntések meghozatalában. Én próbaképpen eltettem a feedek közé, meglátjuk, mi sül ki belőle.

Olvasnál tovább?

• The Guardian
• Simon says
• Hansard Society

A tényleges luxuskategóriás szolgáltatásoknak mindig lesz piaca, gazdagok mindig lesznek. Az átlagember először a hétköznapi kis örömökből vág vissza, amiket mind meg lehet oldani olcsóbban, mégis, illeszkedik a napi rutinba és az ember nehezen válik meg tőle.

Neked mi jelent a hétköznapokban luxust? Miről mondanál le először?

1. Kapcsolatépítés

Egyetemistaként van, amikor fárasztó kötelesség, ha beparancsolnak egy konferenciaelőadásra. Vittek már engem is német professzor nem-tolmácsolt előadására, kevesebb-mint-elégtelen némettudással… néhány “und”-ot és egyéb kötőszót elkaptam, ezek kivételével pedig komplett tanulmányokat skicceltem a jegyzetpapírra unalmamban. Mégis, a konferenciákra járás, és aktív részvétel a későbbiekben hasznos kapcsolatokat szülhet. De kapcsolatépítés az évfolyamtársak megismerése is – ki tudja, talán egy-két éven belül már az a furcsa, vöröshajú, szemüveges srác ajánl téged egy épp megüresedett posztra. :)

2. Szakmai gyakorlat

Sajnos sokan nem veszik komolyan, pedig rengeteget lehet belőle profitálni – akár egy későbbi jó állást is. Persze, egyszerűbb a könnyebb végén megfogni a dolgot, ráadásul sok helyen a cégek maguk ajánlják fel, hogy tényleges munka nélkül is aláírják a papírt. Ilyet soha nem éri meg elfogadni. Igen, lehet, hogy 3 hónapig kávét kell főzni a főnöknek és az ebédjét szállítani minden nap, de azért általában kicsi a valószínűsége, hogy cselédet keresnek. Ha mégse sikerül jó helyre kerülni, a munkatársakkal való informális kapcsolatokat és az átélt tapasztalatot senki nem veheti el tőled. Szerencsés esetben pedig a szakmai gyakorlat lejárta után állást is ajánlhatnak (ofkorz ennek előfeltétele, hogy jól végezd a dolgod).

3. Online jelenlét

Igen, jól olvasod. Internet. Hogy milyen jelenlét? Először is egy vállalható iWiW profil (nem, a hányós bulikép nem vállalható), mert a HR-es/leendő főnököd először az iWiW-en fog rádkeresni. Innentől kezdve pedig eszközök tárháza nyílik meg: blog, podcast, videoblog, Facebook, Twitter, Tumblr… És hogy mégis mik ezek? Olvass utána, tapasztald ki, regisztrálj, írj és olvass, kommentelj, építs kapcsolatokat és fedezd fel a netet, mert fontos, és egyre fontosabb lesz.

+1 Beszélj nyelve(ke)t!

Sajnos ezt még mindig hangsúlyozni kell.Kizárólag magyar nyelvtudással nem kapsz jó állást. Ez tény. Ja, és a nyelvvizsga nem egyenlő a nyelvtudással. A nyelvtudást szinten kell tartani. Filmnézéssel, olvasással, külföldi levelezőpartnerrel, esetleg utazással… a lehetőségek végtelenek.

Lehet, hogy ez sok embernek evidencia, de a környezetemben rengetegen vannak, akik pl még mindig nem értik, hogy az iWiW-msn duó kivételével is létezik net, sőt! És hogy a szakmai gyakorlat nem egy szükséges rossz, amin “túl kell esni”. És hogy az egyetem nem – csak – egy 5 (avagy 3) évig tartó hatalmas kocsmatúra. Persze, kell az is. De gondolkodni is kéne néha… mondjuk 2 hétnél előbbre…

Az első kérdéskörhöz hozzátartozik, hogy a reklámköltések csak Magyarországon csökkennek, a környező államokban nem, vagy csak a növekedés arányában vehető észre a tendencia. Miért van ez? A Figyelő szerint sokrétű okok vezettek idáig. Egyrészt a cégek ma már nem stratégiai partnereket keresnek, különböző ügynökségeket bíznak meg egyes kampányaikkal, így nem lehet hosszú távon bizonyítani. Jellemző még az is, hogy a magyar ügynökségek helyett a környező országbeli, például a lengyel piacra viszik a pénzüket, mert az ottani reklámszakma sokkal több díjat nyert, és biztosra akarnak menni. Felmerül a kérdés, hogy miért is fantáziátlanok a magyar reklámok, és – kevés kivételtől eltekintve – miért nincsenek új ötletek?

Az online piac növekedését még kevésbé tudják követni a hagyományos reklámügynökségek. Talán ezért is nehéz végigvinni egy olyan kampányt, ami nem kizárólag bennerekből áll, amiben van fantázia, és talán kevésbé mérhető, de hosszútávú attitűdváltozást érhet el az emberekben. Az internet tipikusan alkalmas a BTL és pr módszerekre, de amíg az ügyfél átkattintást és azonnali, számokban kifejezhető eredményeket akar, addig ez a piac is stagnálni fog. Tudom, a pr nem marketing és fordítva, de fel kéne ismerni, hogy a hagyományos marketinggel szemben az emberek nagyfokú immunitást fejlesztettek ki.

Ötletekből nincs hiány (nem egy és nem két embert látok magam körül, akik ontják a jó ötleteket), csak épp a megvalósítás nem érdekel senkit. Mert drága, mert hosszabb távon lenne befektetés, vagy (és ez a leggyakoribb) mert nem értik. Nem értik, mi az a blog, és miért lenne jó ötlet ha mondjuk a reklámbeli Raiffeisen-család elkezdene blogolni. De ha idáig el is jutnak, akkor bejegyzésenként minimum háromszor le kellene írni az R-betűs szót, arra pedig épelméjű (bér-)blogger nem vállalkozik. Mellesleg a hatása is erősen kétséges lenne.

Tanítani kéne az ügyfeleket, és jó példákat felmutatni, hogy “nekik sikerült”. Ügynökségek, ötletek lennének rá, csak néhány vállalkozó szellemű cég kéne, akik mernek újítani, mernek elsők lenni. Van ilyen? Kell, hogy legyen.

Jó látni, hogy van konferenciaszervező ma Magyarországon, akinek fontosak a nem hivatalos hírforrások, törődik az alternatív médiával is, de a konferencián nem volt érezhető a nagy webkettes lendület. Ez nyilván nem csak rajta múlik. Az üzleti szféra még nem vette észre a weben rejlő lehetőségeket, nem lát túl az index-iwiw-origo háromszögön, nem érti, hogy egy jól meghatározott, de viszonylag kis célcsoportnak hirdetni ugyanúgy megéri, ha nem jobban, mint a sok, de heterogén látogatót vonzó giga-oldalakon. Éppen ezért a konferencián sem hangzott el semmi olyasmi, amit ne tudtunk volna, az esetleges új és jó ötletekre pedig nem érkezett érdemi reakció.

Reméljük, hogy jövőre lehet majd releváns témákról beszélgetni, és a “networkingen” kívül más szakmai eredménye is lesz a konferenciának.

Mindenképpen kifizetődő követni, hiszen rengeteg – számunkra még biztosan új – ötlet érkezik a bejegyzésekben a blogok és a public relations kapcsolatáról. A rendezvény blogjára a legjobbak kerülnek ki, a szakmai diskurzus azonban nyitott; bárki hozzászólhat a cikkekhez. Egyelőre az achívumokat érdemes olvasgatni, sok jó írás található ott.

A szervezés még csak kezdeti fázisban van, ötleteket, tippeket várnak azzal kapcsolatban, hogy mit vársz el, miről szeretnél olvasni, hallani, mi lenne a legkifizetődőbb neked vagy a cégednek ezzel kapcsolatban.