A TODO-listám két részből áll: egy a szóban elhangzó feladatokról, egy pedig az e-mailen keresztül befutó feladatokról.

Az első lista teljesen hagyományosan papíralapú, ipari mennyiségű post-it szükséges hozzá, amik 1-1 hét után centi vastagon borítják az asztalomat, de bevált. Őszintén szólva még nem találtam olyan webes todo-listát, ami teljes mértékben megfelelt volna, ráadásul szeretemkézzel leírni a feladataimat. Van, amiben konzervatív vagyok. :)

Az e-mailes feladatok ennél kicsit bonyolultabban működnek, de három lépésben összefoglalhatók:

1. Írásban kommunikálj! – mert így minden megvan a két félnek, nincsenek mismásolások, mindenki tudja-látja-visszakeresi.

2. Archiválj! – praktikusan azért, mert a postafiók véges határidőn betelik, az Archív mappa pedig nagyjából a végtelenségig tömködhető levelekkel. Nálam gyakorlatilag úgy működik, hogy minden olyan levelet, amivel nincs több teendő, archiválom a megfelelő mappába, így az Inboxban csak a megválaszolandó levelek maradnak. Bár nem vagyok Inbox-zero fetisiszta, de nagyon tudok örülni az állapotnak.

3. Címkézz! – nekem alapvetően 4 címkére van szükségem, és hála az Office 2007-nek, ezek nagyon faszán csoportosíthatóak is.

Ennek a 3 lépésnek az eredménye egy számomra átlátható, kereshető és a figyelmet a megfelelő feladatokra összpontosító rendszer lett.

Disclaimer: tudom, az Outlook alapvetően nem menő, de céges környezetben nincs más választásom, és az Office 2007 szerintem zseniálisjól sikerült. Másrészt kimondottan előnyös, hogy nem keveredik a céges levelezés a barátnőim fotóival és a bulimeghívásokkal.

Mindenkinek járna naponta 5-10 perc (~1 szál cigi), amikor magára zárhatja a hangszigetelt ajtót, és birtokba veheti a kis szobát. Lenne benne mászófal, futópad és egy hatalmas boxzsák, természetesen kesztyűvel – és ezek még csak az első ötleteim.

A másik megoldás, hogy a hetiértekezletek után kap mindenki 1 óra szabadidőt, amit csak és kizárólag a közeli fitnesszteremben tölthet el, ámde a cég kontójára. Azt hiszem, egy hónapon belül életem legjobb formájában lennék.

Egy idő után viszont éreztem a fejlődési lehetőségek hiányát, egyre inkább hiányoztak a kihívások, így elkezdtem keresni valami mást, és egy szerencsés véletlen folytán, több hónap után ez sikerült is. Egy év Blogterezés után jövő hét hétfőtől a hvg online csapatát fogom erősíteni ügynökségi kapcsolattartóként. Van bennem még némi drukk, de remélhetőleg helytállok majd és jól fogom magam érezni.

1. Kapcsolatépítés

Egyetemistaként van, amikor fárasztó kötelesség, ha beparancsolnak egy konferenciaelőadásra. Vittek már engem is német professzor nem-tolmácsolt előadására, kevesebb-mint-elégtelen némettudással… néhány “und”-ot és egyéb kötőszót elkaptam, ezek kivételével pedig komplett tanulmányokat skicceltem a jegyzetpapírra unalmamban. Mégis, a konferenciákra járás, és aktív részvétel a későbbiekben hasznos kapcsolatokat szülhet. De kapcsolatépítés az évfolyamtársak megismerése is – ki tudja, talán egy-két éven belül már az a furcsa, vöröshajú, szemüveges srác ajánl téged egy épp megüresedett posztra. :)

2. Szakmai gyakorlat

Sajnos sokan nem veszik komolyan, pedig rengeteget lehet belőle profitálni – akár egy későbbi jó állást is. Persze, egyszerűbb a könnyebb végén megfogni a dolgot, ráadásul sok helyen a cégek maguk ajánlják fel, hogy tényleges munka nélkül is aláírják a papírt. Ilyet soha nem éri meg elfogadni. Igen, lehet, hogy 3 hónapig kávét kell főzni a főnöknek és az ebédjét szállítani minden nap, de azért általában kicsi a valószínűsége, hogy cselédet keresnek. Ha mégse sikerül jó helyre kerülni, a munkatársakkal való informális kapcsolatokat és az átélt tapasztalatot senki nem veheti el tőled. Szerencsés esetben pedig a szakmai gyakorlat lejárta után állást is ajánlhatnak (ofkorz ennek előfeltétele, hogy jól végezd a dolgod).

3. Online jelenlét

Igen, jól olvasod. Internet. Hogy milyen jelenlét? Először is egy vállalható iWiW profil (nem, a hányós bulikép nem vállalható), mert a HR-es/leendő főnököd először az iWiW-en fog rádkeresni. Innentől kezdve pedig eszközök tárháza nyílik meg: blog, podcast, videoblog, Facebook, Twitter, Tumblr… És hogy mégis mik ezek? Olvass utána, tapasztald ki, regisztrálj, írj és olvass, kommentelj, építs kapcsolatokat és fedezd fel a netet, mert fontos, és egyre fontosabb lesz.

+1 Beszélj nyelve(ke)t!

Sajnos ezt még mindig hangsúlyozni kell.Kizárólag magyar nyelvtudással nem kapsz jó állást. Ez tény. Ja, és a nyelvvizsga nem egyenlő a nyelvtudással. A nyelvtudást szinten kell tartani. Filmnézéssel, olvasással, külföldi levelezőpartnerrel, esetleg utazással… a lehetőségek végtelenek.

Lehet, hogy ez sok embernek evidencia, de a környezetemben rengetegen vannak, akik pl még mindig nem értik, hogy az iWiW-msn duó kivételével is létezik net, sőt! És hogy a szakmai gyakorlat nem egy szükséges rossz, amin “túl kell esni”. És hogy az egyetem nem – csak – egy 5 (avagy 3) évig tartó hatalmas kocsmatúra. Persze, kell az is. De gondolkodni is kéne néha… mondjuk 2 hétnél előbbre…

Update: új email, új remények – csodás új kampánytervezettel kerestek meg. Már csak az és egy kis ez hiányzik hozzá. Mégis van értelme. (Csak ne fúrnának állandó jelleggel…)

[Kattints, ha a zenét is szeretnéd hallani]
Copy Con – Jó reggelt!