A 86-os busz megállója ugye a Dunaparton van, a hetes pedig a Bartókon áll meg, így a térről általában a Budafoki utat kémlelem, hogy vajon elérem-e a buszt vagy sem. Múlt héten is siettem a part felé, és már majdnem a megállóban voltam, mikor beállt a 86-os busz – a tér közepén lévő villamosmegállóba. Utastájékoztatás semmi, tábla semmi, álltam a zebrán és anyáztam kicsit (nagyon), de gondoltam, legalább következő alkalommal okosabb leszek. Így ma hatalmas magabiztossággal sétáltam a villamosmegállóba, ahová vártam a buszt, ami meg is érkezett – a dunaparti megállójába. Tájékoztatást már szinte nem is vártam, csak az elfojtott káromkodások maradtak. Tanulság nincs, aki meg akkor akkora hülye mint én, hogy következetességet keres a bkv intézkedéseiben, az így jár. Szóltam.

Mindenkinek járna naponta 5-10 perc (~1 szál cigi), amikor magára zárhatja a hangszigetelt ajtót, és birtokba veheti a kis szobát. Lenne benne mászófal, futópad és egy hatalmas boxzsák, természetesen kesztyűvel – és ezek még csak az első ötleteim.

A másik megoldás, hogy a hetiértekezletek után kap mindenki 1 óra szabadidőt, amit csak és kizárólag a közeli fitnesszteremben tölthet el, ámde a cég kontójára. Azt hiszem, egy hónapon belül életem legjobb formájában lennék.

sztrájkol a VDSzSz is – azért, mert így tartja kedvük. Azért, mert a MÁV-Cargo privatizációból pénzt akarnak, ám a veszteség törlesztéséből nem kérnek. Azért mert “szolidaritanak” a BKV-dolgozókkal? Ne legyenek illúzióink. Erről a szrájkról tegnap óta tudunk. Tegnap délután jelentették be, hogy nekik nincs kedvük dolgozni menni. Úgy gondolták, Budapest totális lebénítása egy erős lépés lesz, és a(z irreális) cél szentesíti az (irreális) eszközt. Kérdés, hogy milyen áron. A VDSzSz sztrájkjainak eddig sem volt erős társadalmi támogatása, ezen most sem változtattak. És ha mindez nem lenne elég,

sztrájkol a Nap is – hogy mi okból, azt igazán nem tudom. Talán elfáradt a tegnapi verőfényes, 20 fokos, csodás bringázós idő után. Ehelyett ma esik, állítólag nem kis szél is lesz, és nekem nincs sárvédőm. Hogy érek így be az irodába…?

A hétfői jegybeírást lehetőség szerint szkippelni kéne, összeférhetetlenség miatt, így próbálkozzunk a tanszékvezetővel, ő is beírhatja. Persze mikor máskor lenne kinn, mint hétfőn… Ha egyedül nem megy, kérj telefonos segítséget. Jóbarát felhív, megkér, beleegyezik, siker. Tehát jegybeírás-probléma megoldva, most már csak az indexet kéne leadni leadatni időben.

És itt kezdődik az igazi logisztika a bürokrácia dzsungelében. Mert indexet vagy személyesen, vagy postán lehet leadni, a meghatalmazás intézményét valami miatt nem fogadják el a drága TO-n. Ellenben a posta… postán bárki feladhatja az indexet, idáig (hálistennek) nem terjed a kifacsart bürokrata-logika.

The Solution: én kimegy Pcsaba, beirat jegy, odaad index jóbarát1, jóbarát1 odaad index jóbarát2, jóbarát2 beírat jegy tanszékvezető, ugyanő levisz index posta, felad ajánlott elsőbbségi, index elmegy Pcsaba központ, Pcsaba központból visszatér a posta mellett álló TO-ra.

Logika…? Még jó hogy tanítanak ilyet az egyetemen.

Telt-múlt az idő, mikor is az említett weboldal hírlevél kiküldésére adta a fejét. Sajnálatos módon azonban a “Didergős a hideg tél, jó gyógyír a hírlevél” címet voltak képesek adni ennek az agyszüleménynek, ami hősünket nem kicsit bosszantotta fel, és mohón a levél láblécéhez tekert, ahol a “Leiratkozás a hírlevélről” linket kereste. Ellenben nem találta. Sem ezt, sem útmutatást arra, hogy ezt hol és hogyan tudná megtenni. Elzarándokolt tehát a fent nevezett szájtra, és elkezdett keresgélni. Sorra vette a lehetséges helyeket, a beállításokat, a F.A.Q.-t, még a Felhasználási Feltételeket is elolvasta, de csak ennyit talált:

Ekkor úgy döntött, telefonos emailes segítséget vesz igénybe: megkérdezi a nagy hotdog-főnököt, hogy ugyan mégis hogy tudna leiratkozni bugyuta című hírlevelükről. A válasz meglepően gyorsan megérkezett: “a hírlevélről leiratkozni csak regisztrációd megszüntetésével tudsz”.

A végkövetkeztetés: a leiratkozási lehetőség nélküli hírlevél jogos ugyan, csak éppen nem etikus, mint ahogyan az sem, hogy ezt sem nem jelzik a hírlevél láblécében. A megoldás pedig? A gmail gyorsan tanuló spamszűrője minden gondomat megoldja. Tisztább, szárazabb, biztonságosabb. Csak a szám íze volt keserű egy kicsit.

Update: új email, új remények – csodás új kampánytervezettel kerestek meg. Már csak az és egy kis ez hiányzik hozzá. Mégis van értelme. (Csak ne fúrnának állandó jelleggel…)

Ha én akciót akarnék bevezetni, nyilván főoldalon hoznám az ajánlatot [ez mondjuk náluk is megvan], majd a továbbkattintás után minimum egy teljes ismertetőt közölnék. Nem pedig azt, hogy ha szeretnéd igénybe venni, akkor még járjál utána, lécci, mert mi lusták vagyunk kitenni, egyébként is, a te érdeked, váze. Miért ez a hozzáállás mindenhol?

Munkáról, gyakorlatról még mindig semmi érdemleges hír, közben ráadásul hirtelen itt termett a november is. Nemjó.