Nem több, nem kevesebb. Ennyi kell ahhoz, hogy te is és mások is jobban érezzék magukat kicsit. Egy mosoly, néhány kedves szó. Két másodperc.

A balatoni hétvégék csütörtök este vagy péntek délelőtt kezdődnek, általában még laza munkával, amit a kerti wifi/mobilnet, rosszabb esetben valami kóborwifi biztosít. Aztán délután, mikor már mindenkinek (m)elege van, a strandon folytatódik, lángossal, heckkel, sültkolbásszal és az első (második) sörrel. Este pedig ereszd el a hajamat vagy csendes filmézés fröccsök kíséretében, csillagok bámulása, éjszakai fürdőzés… a lehetőségek végtelenek.

Innentől kezdve pedig végtelen(nek tűnő) lazulás következik: strandon, kertben, pingpongasztalnál, mólón, fagyizóban, sörözőben, szárazon és vízben. A legjobb része a hétvégének, ki kell élvezni minden percét, mert mikor vasárnap délután elindulsz haza, menthetetlenül elkalandoznak a gondolataid a munka irányába, és nincs megállás. Az este már a munkáé, gondolatban mindenképpen. Az ágyban forgolódva még eszedbe jut, hogy csak péntekig kell várnod – és kezdődik előről.

ha ezt megtalálod, ügyes vagy :)

Negyed órája álldogáltunk a 35 fokban, mikor rajtaütésszerűen kinyitottak egy második ablakot is, és jó magyar szokás szerint egy pasas rögtön odarohant, megelőzve jónéhány sorbanállót, mire az egyik külföldi leányzó udvariasan megkérte a társaságot (angolul), hogy ugyan tartsuk már az egy sort, mindenki sorban állt eddig is, majd az elejéről “osztódunk” kétfelé. Ahogyan ezt normálisabb helyeken szokás. Az előttem álló (magyar) pár ezt nem igazán értette, először naivan azt hittem, az angol nyelv miatt, de miután elmagyaráztam nekik, akkor is vállrándítás volt a válasz, és a fiú oldalazva bár, de átsorolt a másik sorba, az indoklás ez volt:

“Hát, végülis… De az a pasi is beállt oda! Meg nekem dolgozni kell mennem, sietek. Meg hát… ez olyan magyar szokás, nem?”

Kicsit kényelmetlen volt, hogy Nándival egy gépen kellett osztoznunk, legközelebb lesz kölcsöngépem, ez biztos. Aztán ha lesz pénzem, lesz saját gépem is. Fotókat azért csináltam, akad közöttük 1-2 egész jó is, a többi elmegy, node egy kezdőtől mit várunk. :)

Szent György-hegy és a Balaton-felvidék még mindig gyönyörű, szégyelltem is magam rendesen, hogy egy éve voltam ott utoljára. A Szent György-napi rendezvények záróhétvégéje volt most, szombaton bortúrákkal, ma borszenteléssel és kultúrműsorral.

Minden évben elgondolkozom azon, hogy hogyan lehetne kicsit élvezetesebbé és vonzóbbá tenni ezt a hétvégét, de nem sok eredményre jutottam most sem. A műsor ugyanis annyiból áll, hogy lovashuszárokkal az élen felsétál (buszozik) a falu népe, ahol részt vesznek a borszentelő szentmisén, majd jön a néptánc, a néptánc, a népdalkör és a néptánc. Tudom, a rendezvény nem nekem szól, a célzás jó, a célközönség egyértelmű, mégis, évről-évre kevesebben vannak. Pedig a maga nemében egészen hangulatos kis hétvége ez, sok-sok borral, jó esetben napsütéssel, ma még bónusz fagyiskocsit is kaptunk. Persze lehet, hogy jó ez így. A hegy körüli falvak magukat – és a bort – ünneplik ezen a héten. Mégse a Sziget Fesztiválról beszélünk. :)

Mi azért jól éreztük magunkat. Fotóztunk sokat, és végigkóstoltuk a borokat is. Már teljesen nyugodt szívvel ajánlhatom a Nyári Pince borait (beszerezhetőek például a Bortársaságnál), mert nagyon jól sikerült a tavalyi évjárat (is)!