Szent György-hegy és a Balaton-felvidék még mindig gyönyörű, szégyelltem is magam rendesen, hogy egy éve voltam ott utoljára. A Szent György-napi rendezvények záróhétvégéje volt most, szombaton bortúrákkal, ma borszenteléssel és kultúrműsorral.

Minden évben elgondolkozom azon, hogy hogyan lehetne kicsit élvezetesebbé és vonzóbbá tenni ezt a hétvégét, de nem sok eredményre jutottam most sem. A műsor ugyanis annyiból áll, hogy lovashuszárokkal az élen felsétál (buszozik) a falu népe, ahol részt vesznek a borszentelő szentmisén, majd jön a néptánc, a néptánc, a népdalkör és a néptánc. Tudom, a rendezvény nem nekem szól, a célzás jó, a célközönség egyértelmű, mégis, évről-évre kevesebben vannak. Pedig a maga nemében egészen hangulatos kis hétvége ez, sok-sok borral, jó esetben napsütéssel, ma még bónusz fagyiskocsit is kaptunk. Persze lehet, hogy jó ez így. A hegy körüli falvak magukat – és a bort – ünneplik ezen a héten. Mégse a Sziget Fesztiválról beszélünk. :)

Mi azért jól éreztük magunkat. Fotóztunk sokat, és végigkóstoltuk a borokat is. Már teljesen nyugodt szívvel ajánlhatom a Nyári Pince borait (beszerezhetőek például a Bortársaságnál), mert nagyon jól sikerült a tavalyi évjárat (is)!

Tegnap felnéztünk a Várba, a Borfesztiválra, ahol sikerült elkölteni nem kevés pénzt, és ezért megkóstolni nem kevés bort. Felsorolásszinten [for the record]: Bujdosó Sauvignon Blanc 2006, Szőke Mátyás Chardonnay 2006, Varsányi Pincészet Cserszegi Fűszeres 2006, Heimann Viona 2005, Dúzsi Kékfrankos Rosé 2006, Frittmann Kadarka Siller 2005. A legjobb választás ebből a Heimann Viona volt, amit ráadásul nem is én kértem, de Szabinak nem elég kifinomult még az ízlése nem ízlett túlságosan, és nekem adta. Cserébe megkapta a maradék rosémat – win-win.

Közben elfogyasztottunk fejenként egy töki pompost, ami lehetett volna jobb is, és egy sajttálat, ami – tekintve, hogy egyikünk sem éppen ínyenc – konkrét pénzkidobás volt, a tálak egy része ugyanis a kukában [vagy mellette] landolt… Zárásnak pedig szinte már hagyományosnak tekinthető módon a Csordás-Fodor Borászathoz vonultunk, ahol húgommal az almádi ismerősökkel dumáltunk, és nem utolsó sorban ingyen ittunk.

Nándi képei itt.