Néztem az MTV-t és gondolkodtam. Olyan zenéket játszanak, amelyek régebben bőven az undergroundhoz tartoztak. Rétegzene volt a Quimby, egy időben a Kispál is, az Amorf Ördögök, és még rengeteg szuper magyar zenekar. Most az MTV és a Petőfi is pont ezeket a zenéket célozta meg, és azt a közönséget, aki büszke arra, hogy nem hallgat kommersz szart. A helyzet viszont az, hogy mára ez megfordulni látszik, az undergroundból lassan mainstream lesz. Ezt sok helyen leírták már, vitatkoztak rajta, és nem is ez érdekel igazából, hanem az, hogy a folyamat végbemehet-e fordítva is?
Ha csak a hallgatószámokat nézzük, akkor adja magát a kérdés, hiszen ha zene1-et folyamatosan egyre többen hallgatják, a hallgatók száma pedig állandó, akkor zene2-t egy idő után kevesebben fogják hallgatni, mint zene1-et.
Tehát ha az underground meghatározása a “kevesek által hallgatott zenekar/stílus”, akkor egy idő után például a Danubius rádióból elkerülhetetlenül underground rádió válik (ami – valljuk be – elég röhejes elképzelés). Vagy csak szimplán eltűnik, mint a nyolcvanas évek diszkóláza. Az is lehet, hogy három év múlva mondjuk a Crystalnak vagy Gáspár Lacinak lesz exkluzív rajongói klubja, erős közösségtudattal és elit-identitással. Ki tudja?
Egyáltalán mi az underground? Mi a mainstream? Mi az igényes és mi az igénytelen? Szubjektív, és mégis van lehetőség az objektivitásra. A közösség dönt, és ma már a közösség döntése megfellebbezhetetlen.
- Címkék: LinkedIn, mainstream, underground
August 14th, 2008; 15:15-kor
van egy olyan tippem, hogy a danubiust (és egy merész állítással, a mainstreamet) olyanok hallgatják, akiknek nincs kifejezett preferenciájuk a stílust, a zene minőségét illetően, nem önmagáért hallgatják a zenét, hanem azért hogy valami szóljon.
nekik nagyjából mindegy mi szól, csak szórakoztassa, nem figyel oda igazából a zenére.
a danubius (~mainstream rádió) nem fog eltűnni, mert sok olyan ember van akit nem érdekel konkrét zene, hanem a mainstream által játszott “legkisebb közös többszörös” megfelel neki.
a mainstream rádiók maximum megszűnnek, nem lesz belőlük underground, ugyanis a fenti emberek nem a rádióhoz kötődnek, nem az általa játszott zenéhez kötődnek, hanem a hanghoz, amit sugároznak rajta, van ritmusa, nem igényel odafigyelést. limonádé.
kötődés híján, ha a mainstream rádió egyszer csak lehúzza a rólót, akkor az igazi karakterrel rendelkező műsorai átköltöznek a konkurens csatornához, ahol valószínűleg folytatják a műsorvezetők és dj-k, viszik magukkal a törzshallgatóikat és kész.
August 19th, 2008; 9:16-kor
Szerintem a Kispál pl már rég nem underground. Alter, de nem underground. Egyszerűen a közönségük, a zenéjük, a felkapottságuk kiemelte őket (és társaikat) az undergroundból. Ettől persze még jó marad a zenéjük. :)
Underground meg ma is van, lsd pl Sajnosbatár (más így hirtelen most nem jut eszembe).
A folyamat, amiről írtál sztem nemtud végbemenni, mert nem underground->mainstream váltásra lenne hozzá szükség (ami szvsz megtud valósulni), hanem alter->kommersz váltásra, amihez viszont a zenésznek kellene önmagából kikelnie.
August 19th, 2008; 12:20-kor
azt egy szóval sem írtam, hogy a kispál vagy a quimby most is underground lenne. pont ez volt a kiindulási pont, hogy ők undergroundból váltak mainstreammé, és hogy csak a számok törvénye alapján lehet-e ez fordítva is.
btw ami mainstream az nem feltétlenül kommersz szerintem. pont a Quimby lehet erre az ellenpélda.
August 19th, 2008; 14:15-kor
Azért a Quimby sztem nagyságrendekkel kommerszebb/popposabb ma, mint a kezdetekkor! Kispál detto.
És sztem nem lehet fordítva, mert nem számok törvénye, hanem emberi jellemeké!
August 19th, 2008; 15:09-kor
Kispálban abszolút egyetértünk, a Quimbyvel nem feltétlenül. Vannak poposabb hangzású számaik, de a szövegek ugyanolyan mélyek, mint az előző albumokon (szerintem).
És hogyhogy nem számok törvénye? Nyilván nem _csak_ számok törvénye, de valami nem attól lesz mainstream, ha minél többen hallgatják? Plusz szerintem pl a Kispál “elkommerszesedésében” szerepet játszott az is, hogy egyre nagyobb közönségnek kellett dalokat írniuk.
Egyébként pedig nem kell egyetértenünk, a posztban én is nagyrészt kérdeztem, ez az egész csak elgondolkodtatott. :)
August 19th, 2008; 15:18-kor
Én is csak gondolkom, (asszem) nem vitatkozni szeretnék! :) Az viszont sztem marhaság, hogy a kispálnak bármilyen dalokat KELLETT írnia. Máskérdés, hogy pénzt kapni jó, sok pénzt kapni mégjobb. Asszem erre a (németországbanfelvett és lekevert, mert attól milyen fasza lesz, de igazából szerintem az első ócska albumuk) Velőrózsák pl jó példa lehet.
Quimbyt meg igazából annyira nem ismerem, van egy régi albumom tőlük, meg ismerem a mai rádióban is játszott számaikat. Lehet, hogy nem ezeket kellene összehasonlítani…
August 19th, 2008; 18:51-kor
Én se úgy értettem, hogy “kellett”, hogy ha nem olyanokat írnak, akkor meglincselik őket, inkább valami belső kényszer lehetett, pénz által vezérelt, vagy sem, az legyen az ő bajuk.
Quimbynek meg a rádióban játszott számaik valóban kommerszebbek, de nyilván ezért játsszák azokat a rádiók. ;)
Egyébként meg vitatkozni jó, veszekedni rossz. :)
August 25th, 2008; 10:15-kor
A témához ajánlom Vedres Csaba: Mi az, hogy könnyűzene? című kötetét, ebben is van néminemű válasz a felvetésedre.
Amúgy szívesen venném, ha a Quimby és társai lennének mainstreammé, Gáspár Laciék meg lemennének a klubokba a Danubiusszal együtt.
Egy dologgal egyébként nem számoltunk még: ha valami (pl. Kispál) mainstreammé válik, az a látókör- illetve hallgatottság-tágulás óhatatlanul visszahat a zenekar munkásságára, és elkezdenek a tömegigényeknek megfelelni. Nem véletlen, hogy a Kispál (bzw. Kiscsillag) összeáll Németh Jucival vagy a Csik Zenekarral egy-egy dal erejéig – a hatás így nagyobb, s megnyerik maguknak pl. az Amorf Ördögök meg a népzene rajongóit is, közben viszont elvész az eredeti stíluskészlet egy jelentős része. No mármost ez furcsa lehet egy ‘80-as évekbeli rajongónak.
September 1st, 2008; 9:31-kor
Nocsak! Azt tudtam, hogy meg fog jelenni egy ilyen kötete, de nem tudtam, hogy ez már meg történt! Kell! :)
September 2nd, 2008; 17:32-kor
Igen, valamikor tavaly megjelent, de sajna nekem sincs meg – még. Elvileg a honlapján (www.vedrescsaba.hu) megtalálható, hogy hol található. Ha ott se, megkérdezem.