Sztrájkol a BKV – azért, hogy a vezetés vonja vissza a beígért leépítéseket, azért, hogy az évek óta gyűrűző finanszírozási gondokat ne egy lépésben akarják megoldani, és azért, hogy a tömegközlekedés valóban alternatíva maradhasson az autózás mellett. A beígért munkabeszüntetésről körülbelül 2 hete lehet olvasni mindenfelé, akit váratlanul ért, az minden bizonnyal barlangban lakik, és általában évente egyszer lát embert. A káoszra lehetett számítani, de fel is lehetett készülni rá. Lelkileg biztosan. Az ember leporolta a biciklijét, megnézegette a vasúti menetrendet. Az ám, csakhogy

sztrájkol a VDSzSz is – azért, mert így tartja kedvük. Azért, mert a MÁV-Cargo privatizációból pénzt akarnak, ám a veszteség törlesztéséből nem kérnek. Azért mert “szolidaritanak” a BKV-dolgozókkal? Ne legyenek illúzióink. Erről a szrájkról tegnap óta tudunk. Tegnap délután jelentették be, hogy nekik nincs kedvük dolgozni menni. Úgy gondolták, Budapest totális lebénítása egy erős lépés lesz, és a(z irreális) cél szentesíti az (irreális) eszközt. Kérdés, hogy milyen áron. A VDSzSz sztrájkjainak eddig sem volt erős társadalmi támogatása, ezen most sem változtattak. És ha mindez nem lenne elég,

sztrájkol a Nap is – hogy mi okból, azt igazán nem tudom. Talán elfáradt a tegnapi verőfényes, 20 fokos, csodás bringázós idő után. Ehelyett ma esik, állítólag nem kis szél is lesz, és nekem nincs sárvédőm. Hogy érek így be az irodába…?