Délután 5 óta olvastam e-maileket, átnéztem a fontosabb RSS-eket, frissítettem a Wordpresst, mert sírt a szája, és beüzemeltem az új, hipermenő fruzs[@]fruzs[.]hu e-mailt. Azt hiszem, pótoltam a hétvégén kiesett net-adagomat kicsit. Nem mintha alapvetően hiányzott volna.

Szent György-hegy és a Balaton-felvidék még mindig gyönyörű, szégyelltem is magam rendesen, hogy egy éve voltam ott utoljára. A Szent György-napi rendezvények záróhétvégéje volt most, szombaton bortúrákkal, ma borszenteléssel és kultúrműsorral.

Minden évben elgondolkozom azon, hogy hogyan lehetne kicsit élvezetesebbé és vonzóbbá tenni ezt a hétvégét, de nem sok eredményre jutottam most sem. A műsor ugyanis annyiból áll, hogy lovashuszárokkal az élen felsétál (buszozik) a falu népe, ahol részt vesznek a borszentelő szentmisén, majd jön a néptánc, a néptánc, a népdalkör és a néptánc. Tudom, a rendezvény nem nekem szól, a célzás jó, a célközönség egyértelmű, mégis, évről-évre kevesebben vannak. Pedig a maga nemében egészen hangulatos kis hétvége ez, sok-sok borral, jó esetben napsütéssel, ma még bónusz fagyiskocsit is kaptunk. Persze lehet, hogy jó ez így. A hegy körüli falvak magukat – és a bort – ünneplik ezen a héten. Mégse a Sziget Fesztiválról beszélünk. :)

Mi azért jól éreztük magunkat. Fotóztunk sokat, és végigkóstoltuk a borokat is. Már teljesen nyugodt szívvel ajánlhatom a Nyári Pince borait (beszerezhetőek például a Bortársaságnál), mert nagyon jól sikerült a tavalyi évjárat (is)!