Azt mondják, árulkodik az emberről a környezete, a tárgyak, amivel körülveszi magát. Újabb mémbe szállok be, ami természetesen a Twitteren indult be. A téma ezúttal nem a zene, hanem, hogy hol dolgozol. Nos, én is csináltam fotót, és rá kellett jönnöm, hogy ideje lenne beszerezni egy olcsó-de-jó kis kompakt gépet, mert ami van az egyrészt 5 kép után elemcseréért sír, másrészt a képminőség is hagy némi kívánnivalót maga után… Node itt az én asztalom (és kattintásra megnő, wow):

My own workspace

Minimálnak nem mondható, nagy ülőlabdás, parafatáblán fényképes, asztalon kacatos dolog ez. Eszembe jutott persze a rendrakás lehetősége, de hol maradt volna akkor az autenticitás? Külön felhívnám a figyelmet a parafatábla tetején rendezetten lógó fülbevalógyűjteményre. :)

Ha már fotóztam, kipakoltam a táskámat is, à la Kispad, ez se egyszerű.

My own bag

A szeméten kívül, amit most sikerült kitakarítanom belőle, van itt: tükör, szájfény és parfüm egyben, rúzs, kézkrém, Mebucain, papírok, kölcsöncd, körömreszelő, eheti Figyelő, könyv (Jack Kerouac: On the Road), filofax, kesztyű, Koronixtól nyert pasztilla-törölköző, pénztárca, labello, esernyő, irattárca (benne bérlet, diák, személyi, jogsi, névjegyek, stb.), telefon1, telefon2, pendrive, tampon, hajgumi, zsepi és mp3-lejátszó.

Adott esetben bekerül még 1 alma, joghurt, váltásruha, kisnesszeszer (mintha ennyi sminkcucc nem lenne elég)… Talán azt mondani se kell, hogy a strapabíró táskákat szeretem.