A heti (minimum) egy poszt sehogy se akar összejönni, pedig dolgozom rajta, ötletek vannak tömegével, csak persze az idő, ami nincs, beleköp a levesbe. Ma viszont olvastam egy cikket arról, hogy hogyan találhatsz magadnak (jó) munkát PR területen – vagy akárhol máshol. A probléma mindenképp foglalkoztat, és tudom, nem csak engem. Évfolyamtársaim nagy része szeretne dolgozni, szakmai gyakorlati helyet szerezni, de fogalmuk sincs, hogyan fogjanak a kereséshez. Chris Clarke a már linkelt cikkben három egyszerű tanácsot fejt ki, amelyeket megfogadva talán kevésbé tűnik kilátástalannak a munkakeresés.
1. Kapcsolatépítés
Egyetemistaként van, amikor fárasztó kötelesség, ha beparancsolnak egy konferenciaelőadásra. Vittek már engem is német professzor nem-tolmácsolt előadására, kevesebb-mint-elégtelen némettudással… néhány “und”-ot és egyéb kötőszót elkaptam, ezek kivételével pedig komplett tanulmányokat skicceltem a jegyzetpapírra unalmamban. Mégis, a konferenciákra járás, és aktív részvétel a későbbiekben hasznos kapcsolatokat szülhet. De kapcsolatépítés az évfolyamtársak megismerése is – ki tudja, talán egy-két éven belül már az a furcsa, vöröshajú, szemüveges srác ajánl téged egy épp megüresedett posztra. :)
2. Szakmai gyakorlat
Sajnos sokan nem veszik komolyan, pedig rengeteget lehet belőle profitálni – akár egy későbbi jó állást is. Persze, egyszerűbb a könnyebb végén megfogni a dolgot, ráadásul sok helyen a cégek maguk ajánlják fel, hogy tényleges munka nélkül is aláírják a papírt. Ilyet soha nem éri meg elfogadni. Igen, lehet, hogy 3 hónapig kávét kell főzni a főnöknek és az ebédjét szállítani minden nap, de azért általában kicsi a valószínűsége, hogy cselédet keresnek. Ha mégse sikerül jó helyre kerülni, a munkatársakkal való informális kapcsolatokat és az átélt tapasztalatot senki nem veheti el tőled. Szerencsés esetben pedig a szakmai gyakorlat lejárta után állást is ajánlhatnak (ofkorz ennek előfeltétele, hogy jól végezd a dolgod).
3. Online jelenlét
Igen, jól olvasod. Internet. Hogy milyen jelenlét? Először is egy vállalható iWiW profil (nem, a hányós bulikép nem vállalható), mert a HR-es/leendő főnököd először az iWiW-en fog rádkeresni. Innentől kezdve pedig eszközök tárháza nyílik meg: blog, podcast, videoblog, Facebook, Twitter, Tumblr… És hogy mégis mik ezek? Olvass utána, tapasztald ki, regisztrálj, írj és olvass, kommentelj, építs kapcsolatokat és fedezd fel a netet, mert fontos, és egyre fontosabb lesz.
+1 Beszélj nyelve(ke)t!
Sajnos ezt még mindig hangsúlyozni kell.Kizárólag magyar nyelvtudással nem kapsz jó állást. Ez tény. Ja, és a nyelvvizsga nem egyenlő a nyelvtudással. A nyelvtudást szinten kell tartani. Filmnézéssel, olvasással, külföldi levelezőpartnerrel, esetleg utazással… a lehetőségek végtelenek.
Lehet, hogy ez sok embernek evidencia, de a környezetemben rengetegen vannak, akik pl még mindig nem értik, hogy az iWiW-msn duó kivételével is létezik net, sőt! És hogy a szakmai gyakorlat nem egy szükséges rossz, amin “túl kell esni”. És hogy az egyetem nem – csak – egy 5 (avagy 3) évig tartó hatalmas kocsmatúra. Persze, kell az is. De gondolkodni is kéne néha… mondjuk 2 hétnél előbbre…
February 13th, 2008; 21:21-kor
Már egy fél napja nézem ezt a postot, hogy “igen, ez jó lesz, érdekel, elolvasom”. Most jutottam el idáig, hogy el is olvastam.
Jópofa tanácsok vannak benne, sok nagyonigaz, van benne új is meg már ismert is számomra.
Igazából a wiwes profil, blog stb… mindig vállalhatót kell írni mindenhova. Úgyis hamar megtalálnak. Beírják a keresőbe a nevedet, kiköp mindent, nicknevet is, azt is beírják, és a főnök felé elvileg zárt tartalom is kitárulkozik.
February 13th, 2008; 21:46-kor
Igen, a net erről szól, hogy nem bújhatsz el, bármennyire is azt hiszed. Csak a látszat.
Annak meg külön örülök, ha volt benne neked újdonság. Már megérte átvenni a cikket. :)
February 14th, 2008; 13:40-kor
Kb. két éve én is írtam egy pályakezdős posztot, szerintem még mindig tök sok használható dolog van benne: http://rabbitblog.blogter.hu/?post_id=37333
Az online jelenlétet nem érzem annyira fontosnak. Gondolj bele, hogy egy-egy pályakezdő pozícióra több száz önéletrajz is befut. Egyrészt nincs idő mindenkinek utánanézni, másrészt – és ez a fontosabb – a kiválasztást ritkán végzik olyanok, akiknek ez alapvető szempont… Persze ha online területen akarsz elhelyezkedni, ez alap, de a klasszikus pr ügynökségek messze nem tekinthetők online szakértőknek, sőt. Olyannal is találkoztam, aki a gif fogalmával nem volt tisztában, hogy az swf-et ne is említsem, gondolhatod, hogy nem hallott még a facebookról vagy a podcastról…
Szerintem a legnagyobb probléma az, hogy a legtöbben nem tudnak mit kezdeni magukkal, nem tudják mivel akarnak foglalkozni és hát megfeszülni sem akarnak a munkával, de azért fizessenek nekik sokat, csak mert elvégeztek egy egyetemet… Némi alázat sokakra ráférne.
February 14th, 2008; 19:10-kor
köszi a posztod, azt hiszem, egyszer már olvastam (egyszer, mikor megtaláltam a blogteres blogodat :) )
az online jelenlétben mondjuk igazad van, és arra rengetegszer kell figyelmeztetnem magamat szégyenszemre, hogy az átlagember nem mi vagyunk…
bár biztos vagyok benne, hogy alapvetően egyre inkább csak előny, ha valaki tudja _használni_ is a netet, nem csak bolyong rajta. lehet, optimista vagyok ilyen téren, de csak remélni tudom, hogy a klasszik-pr ügynökségek is rájönnek lassan, hogy mennyi lehetőség van online területen (és amennyire én tapasztalom, ez így is van mostanában…)
amit pedig a hozzáállásról írtál, ahhoz nem tudok hozzátenni semmi többet. így van.
March 25th, 2008; 14:36-kor
Jó ez az összeállítás, remélem igazad is van hogy ezek hozzájárulnak a sikerhez.
Londonban próbálkoztam ezekkel, de annak ellenére hogy több nyelvet beszélek mint egy angol és szakirányú diplomám van, az ügynökségek kb. hallani sem akarnak rólam mert az első diplomám nem angol (BGF-Külker…). Talán majd otthon:)
Szerintem egyébként fontos lenne online PR-t tanítani, egyre jelentősebb ez a terület és ez csak növekedni fog!
March 25th, 2008; 14:47-kor
na igen, a külföldi munkakeresés szerintem külön téma… gondolom ha az embernek már van ottani (ügynökségi) tapasztalata, úgy mindjárt könnyebb, no de azt az egyet megszerezni…
az online pr meg most kezd feljönni itthon. gyakornokként azt tapasztaltam, hogy a hazai ügynökségek sokszor csak most kapisgálják azt, hogy miről is szól az online, az egyetemeken meg ugye elég lassú az átfutási idő. :)
March 25th, 2008; 17:14-kor
Nálunk volt egy E-PR nevezetű tantárgy a külkeren, ahol közösen megnéztük az mtv és a Duna TV honlapját…úgy nagyjából ezzel ki is merítették a témát:D
March 26th, 2008; 11:15-kor
hű, az bizony kemény :D