Aki szereti a szavakat, és azokat, akik tudnak játszani vele, olvasson Parti-Nagy Lajost. Például az eheti Figyelőben megjelent Nyelvhúst, amiben a tupírról és vattacukorról ír.

“Láttál már vattacukrot tányérban meghalni? Vagy nem is föltétlenül meghalni, csupán megroskadni. Meghőkölni, netán összehuttyanni, mint a tót orgona. A szénásszekérnyi tupírból – nehéz is megmondani mivé. Cukorrá? Ennél azért bonyolultabb a helyzet, huttyanás van, visszaút nincs. A tupírból lehet még haj, a vattacukorból sose lesz kristálycukor.

A vattacukor az irreverzibilis hiábavalóság.”

Tovább itt.