A hétvége folyamán bicikliztem körülbelül 65 kilométert, ami ahhoz képest, hogy nagyjából egy éve nem ültem bringán, nem rossz teljesítmény. A ma esti “minden izmom fáj ami létezik”-állapotot az Aquincum-Albertfalva táv alapozta meg, majd a tegnap délutáni kritikus tömegben tekerés rátett még egy lapáttal, és azt még mindig nem értem, hogy hogyan bírtam ma újra nyeregbe pattanni és hazajönni. Persze kicsit túldramatizálom a helyzet, mert különben nagyon jó volt. Kár, hogy vége a jó időnek, igazán kedvet kaptam most a bringázáshoz…

Volt még a hétvégén egyéb, egyelőre [babonából] nempáblik fejlemény is, arról – remélem – holnap, de a héten mindenképp. Most olaszszavak ezerrel, mert indul újra a tanfolyam, nyár eleje óta pedig sokat lehet felejteni, és én ki is használtam ezt az opciót alaposan.

[Btw a bejegyzést még vasárnap írtam, de Valaki elorozta az internetkábelt tőlem. Nehéz világ van nálunk. :) ]