“A Magyar Demokrata Fórum (MDF) az Országos Rádió és Televízió Testülethez (ORTT) fordul, hogy a médiahatóság folytasson le vizsgálatot a Magyar Rádió nyár óta kialakított műsorstruktúrája ügyében, elősegítve, hogy a rádió visszatérjen a közszolgálatiság útjára – mondta a párt elnökhelyettese pénteken Pécsett.” (fn.hu)

Nos, az 1996-os médiatörvény közszolgálati műsorszolgáltatónak nevezi az olyan műsorszolgáltatót, amely többségében közszolgálati műsorokat sugároz. Mit tekintünk közszolgálati műsorszámnak?

19. Közszolgálati mûsorszám: a mûsorszolgáltató vételkörzetében (országos, körzeti, helyi) élõ hallgatók, nézõk tájékozódási, kulturális, állampolgári, életviteli szükségleteit, igényeit szolgáló mûsorszám, így különösen:
a) a mûvészeti alkotás, az egyetemes, a magyar és a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek kultúráját, valamint a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek életét, a kisebbségi álláspontokat bemutató közlés,
b) oktatási, képzési célú ismeretek közzététele,
c) tudományos tevékenység és eredmények ismertetése,
d) a vallásszabadság megvalósulását szolgáló, valamint az egyházi és a hitéleti tevékenységet bemutató mûsorok,
e) a gyermek- és ifjúsági mûsorok, valamint a gyermekvédelem céljait szolgáló ismeretterjesztõ, felvilágosító mûsorok,
f) a mindennapi életvitelt segítõ, az állampolgárok jogi és közéleti tájékozódását szolgáló, az egészséges életmódot, a környezetvédelmet, a természet- és tájvédelmet, a közbiztonságot, a közlekedésbiztonságot elõsegítõ ismeretek terjesztése,
g) az életkoruk, testi, szellemi vagy lelki állapotuk, társadalmi körülményeik következtében súlyosan hátrányos helyzetben lévõ csoportok számára készített mûsorszám,
h) a hírszolgáltatás.

Az MR2 Petőfi Rádió új célcsoportot határozott meg magának – a fiatal felnőtteket. Azokat a huszonéveseket, akik eddig – engem is beleértve – maximum a szülők révén hallgatták a Magyar Rádió tetszőleges műsorát. Az új, fiatalos hangvétel rengeteg embert állított a Petőfi mellé, elérték a céljukat. Jó zenéket játszanak, sokfélét, és igényeset. Ez teljes mértékben kielégíti a “műsorszolgáltató vételkörzetében élő hallgatók (…) kulturális (…) szükségleteit és igényeit”, ezáltal közszolgálatinak tekinthető. Az új műsorstruktúrának vannak hibái, hiányosságai, de egy alig pár hónapos rádiónál ez talán elnézhető. A sok és jó zenén kívül én is hiányolom a műsorokat, amelyek aktuális(, a célcsoportot érintő) kérdésekkel foglalkoznak, ezeket lassan be lehetne szivárogtatni a “nagyon zene” mellé, kvázi népnevelésként.

Az MDF-et ezek mellett nem értem. Visszatérni a közszolgálatiság útjára ebben az esetben visszatérést jelent a régi, unalmas műsorok és a régi, unalmas zenék sugárzásához. Ez lehet, hogy a 35-40 éves korosztályt megfogja (szerintem nem), de akkor mit hallgassanak a fiatalok? A közszolgálatiságnak a “köz” igényeit kéne kielégíteni, ebbe pedig beletartozunk mi is. Miért is baj, ha egy állami finanszírozású rádió sikeres…?