Fruzs

Én is behódoltam a begyűrűző tumblr-őrületnek. Az a helyzet, hogy bármennyire is banálisan hangzik, erre most itt időm nincs. Ellenben képeket, zenéket, idézeteket posztolni még van.

A távlati terv, hogy a tumblr-posztokat is behúzzam ide, a fruzs.hu-ra, anélkül, hogy a wordpresst kiszedném alóla, de ehhez még kéne egy okos plugin vagy egy lelkes programozó. (Igen, ez egy kicsit sem bújtatott segélykérés, plz help me!!)

Addig is nézzetek át IDE.

Szombaton még itt úszkáltunk. Persze a víz alatt mi nem, de többen igen, és biztos láttak hasonlóan szép dolgokat. A vízipipa azért nálunk is jelen volt (és a vízipipához tartozó szép szál búvár is). :)

Bár mostanában ugye biciklivel járok, azért néha a körülmények miatt (időjárás, korai tárgyalások) bkv-ra kényszerülök. Így történhetett, hogy két hét alatt kétszer is át akartam szállni a Gellért téren a 7-es buszról a 86-osra, észak felé, munkába tartva.

A 86-os busz megállója ugye a Dunaparton van, a hetes pedig a Bartókon áll meg, így a térről általában a Budafoki utat kémlelem, hogy vajon elérem-e a buszt vagy sem. Múlt héten is siettem a part felé, és már majdnem a megállóban voltam, mikor beállt a 86-os busz – a tér közepén lévő villamosmegállóba. Utastájékoztatás semmi, tábla semmi, álltam a zebrán és anyáztam kicsit (nagyon), de gondoltam, legalább következő alkalommal okosabb leszek. Így ma hatalmas magabiztossággal sétáltam a villamosmegállóba, ahová vártam a buszt, ami meg is érkezett – a dunaparti megállójába. Tájékoztatást már szinte nem is vártam, csak az elfojtott káromkodások maradtak. Tanulság nincs, aki meg akkor akkora hülye mint én, hogy következetességet keres a bkv intézkedéseiben, az így jár. Szóltam.

Az első biciklim egy piros Csepel Petra volt, amit a panel lépcsőházából, a zárt rács mögül lopott el egy csúfgonosz gyermekbicikli-tolvaj. Máig emlékszem rá – fáradtrózsaszín külsők, a piros vázon kis kék virágok – minden kislány álma.

A következő, már többet használt bicajt valamikor 15 éve kaphattam, és sok mindent átélt. Jártam vele suliba, barátnőmmel díszítgettük-festegettük alkoholos filccel, nagyjából hatszázszor tehettem meg vele az Aquincum-Békásmegyer távot, és bírta. Bírta tavaly tavasszal is, amikor először vettem igénybe kicsit jobban: ezzel jártam (jártunk) Albertfalva és Aquincum között, de munkába még mindig nem sikerült eljutni vele. Persze kaptam a térítődumát, hogy miért is jó bringázni, és hogy lehet kikerülni az izzadást meg a mindent, de nem volt meg a motivációm.

Így volt ez egészen kb egy hónappal ezelőttig, amikor a 86-os busszal sikerült fél óra alatt megtenni a Gellért tér-Clark Ádám tér távolságot. Mellettem a bicikliúton suhantak kétkeréken, én meg arra gondoltam, hogy leszállok és gyalog hamarabb odaérek a munkahelyemre. Következő héten előkapartam a garázsban heverő vasat, és nekiindultam. A BKV-val 1 órás utat bicajjal elsőre 40 perc alatt tettem meg. Ez szárnyakat adott, de méginkább azt a gondolatot, hogy ki kéne pofozni a sokéves járgányt, hogy városkonformabb legyen. El is vittük a szervizbe, ahol ránéztek, és közölték, hogy egy fillért se költsek rá, mert nem éri meg. Persze mutattak egy másikat, hogy na, olyan kéne nekem.

Egy hét múlva már azzal a bicajjal tekertem el a boltból, és azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Még az esőre kellene kitalálni valami megoldást, meg arra, hogy hova tegyem az U-lakat, de ezek már csak utolsó simítások.

Asszem biciklis lettem. :)

p

A publikon _original újra felvetette a gtd-témát, és mivel én a nagy dömpingben nem írtam ilyet, itt az idő.

A TODO-listám két részből áll: egy a szóban elhangzó feladatokról, egy pedig az e-mailen keresztül befutó feladatokról.

Az első lista teljesen hagyományosan papíralapú, ipari mennyiségű post-it szükséges hozzá, amik 1-1 hét után centi vastagon borítják az asztalomat, de bevált. Őszintén szólva még nem találtam olyan webes todo-listát, ami teljes mértékben megfelelt volna, ráadásul szeretemkézzel leírni a feladataimat. Van, amiben konzervatív vagyok. :)

Az e-mailes feladatok ennél kicsit bonyolultabban működnek, de három lépésben összefoglalhatók:

1. Írásban kommunikálj! – mert így minden megvan a két félnek, nincsenek mismásolások, mindenki tudja-látja-visszakeresi.

2. Archiválj! – praktikusan azért, mert a postafiók véges határidőn betelik, az Archív mappa pedig nagyjából a végtelenségig tömködhető levelekkel. Nálam gyakorlatilag úgy működik, hogy minden olyan levelet, amivel nincs több teendő, archiválom a megfelelő mappába, így az Inboxban csak a megválaszolandó levelek maradnak. Bár nem vagyok Inbox-zero fetisiszta, de nagyon tudok örülni az állapotnak.

3. Címkézz! – nekem alapvetően 4 címkére van szükségem, és hála az Office 2007-nek, ezek nagyon faszán csoportosíthatóak is.

Ennek a 3 lépésnek az eredménye egy számomra átlátható, kereshető és a figyelmet a megfelelő feladatokra összpontosító rendszer lett.

Disclaimer: tudom, az Outlook alapvetően nem menő, de céges környezetben nincs más választásom, és az Office 2007 szerintem zseniálisjól sikerült. Másrészt kimondottan előnyös, hogy nem keveredik a céges levelezés a barátnőim fotóival és a bulimeghívásokkal.

Kikerült oldalra a logó: a Meetup második születésnapja alkalmából hatttalmas bulit szervez a Merlinben. Az első Meetupom talán pont az első szülinapra esett. Volt akkor pezsgő meg forraltbor meg torta meg Guitar Hero, és jó hangulat – ez utóbbi legfőképpen. Azóta több-kevesebb sikerrel igyekszem ott lenni minden hónap első szerdáján, mert érdemes.

A bulira meg sokszorosan is érdemes eljönni, RSVP-zzetek és gyertek február 19-én a Merlinbe, ahol rendhagyó módon a Pecha Kucha Night előadásait is meghallgathatjuk, including Kiss Tibi, a Je Suis Belle tervezője. Gyertek!